M. Nagy László
A kísértet

A disznóölés mindig nagy esemény volt egy-egy család életében. Nem volt ez másképp Cirjákéknál sem. Már előtte való napon elkezdődött a sürgés-forgás. Előszedték az asztalokat, edényeket, megtisztították a fokhagymát. A gazda elkészítette a pörköléshez a szalmát és nagy szakértelemmel megélesítette a késeket. A disznót megfogni meghívta a szomszédokat is. – Jó korán jöjjenek – mondta-, hogy idejében végezzünk és estére nyugodtan ülhessünk a disznótoros vacsorához. Elment Gazsi komájához is, aki elvárta, hogy őt is meghívja. – Megyek egykomám, már hogy ne mennék, mihelyt elharangozom a hajnalt. Ő volt ugyanis a község harangozója.
Másnap Cirjákéknál már hajnalban világot gyújtottak. A gazdasszony betüzelt, a gazda is készült a nagy napra. Nemsokára jöttek a szomszédok is. Mint ahogy ilyenkor szokás, már előre felhajtottak test –és lálekmelegítőnek egy-két kupicával. Miközben fogyasztgatták a tüzes törkölyt, Cirjákné a gazdasszony lélekszakadva rohan be a konyhába.
– A disznó, János, a disznó… Uramisten, megszökött, megérezte, világgá ment…
A férfiaknak a torkán akadt a szó is, a pálinka is. Mindannyian rohantak ki az udvar végébe az ól felé. Az ajtó tárva-nyitva, a disznó sehol. Mielőtt valami okosat kisütöttek volna, rémületüket Gazsi koma a harangozó ijedt segélykiálltása fokozta még jobban.
– Emberek, komám, gyertek gyorsan kísértet van a templomban!
Egyszerre megfeledkeztek saját bajukról, az elszökött disznóról. Mindannyian rohantak a közeli templomba, hogy megnézzék mi történik ott.
– Harangozás előtt kinyitottam a templom ajtót, hogy szellőzzön egy kicsit. Amikor lejöttem a toronyból s be akartam csukni az ajtót, zörgésre lettem figyelmes. Megijedtem. Gyorsan becsuktam az ajtót és rohantam értetek – meséli Gazsi koma a harangozó. Azonban nem kellett sokat beszélnie, mert ahogy a templom elé értek, jól lehetett hallani a templomból a furcsa zajt.
– Ez csak kísértet lehet – mondták többen is.
Még teljesen sötét volt. Mi lesz most? Ki megy be elsőnek? Cirják bátyánk úgy gondolta mégiscsak az egyetlen komája a harangozó, ő a leghivatottabb erre a feladatra, mert a pébános úr nem egy korán kelő típus és még alussza az igazak álmát.
Gazsi koma élete legnehezebb percei következtek. Összeszedte minden bátorságát. Nagy óvatossággal és félelemmel lassan kinyitotta az ajtót. A mély csendben a nehéz fajtó minden csikorgása ágyúdörgésnek tűnt. Még akkor seni sem sejtette, hogy a templomban Cirjákék disznója tartózkodik. De nem jól érezhette magát, mert amint kinyílt az ajtó, usgyi, menekült kifelé. Egyenesen Gazsi koma lábai közé. Nagy volt a disznó, kicsi a harangozó. Így találta magát szegény öreg a disznó hátán, a menetiránynak háttal. Az meg futott vele. A szerencsétlen ijedtében csak annyit tudott kiáltani;
– Isten veled Cirják komám engemet már visznek!
A disznó meg futott, futott. Egyenesen haza, az ólba, hátán a harangozóval. De mivel az ól ajtaja alacsony volt, a megrémült Gazsi koma fennakatt, majd lehuppant a földre.
Bezzeg volt nagy kacagás, amikor a faluban megtudták, hogy a harangozó meglovagolta, azaz megdisznagolta a komája hízó disznaját.
***
A fenti képet a napokban küldtem Braziliába egy világkiállításra, Még nem kaptam rá választ, hogy megérkezett-e. Ha véletlenül nem,- küldök egy másikat, egy hasonlót. Most ez a sorozat jött divatba nálam. Décsében festettem őket néhány héttel ezelőtt.