M. Nagy László
A kísértet
A disznóölés mindig nagy esemény volt egy-egy család életében. Nem volt ez másképp Cirjákéknál sem. Már előtte való napon elkezdődött a sürgés-forgás. Előszedték az asztalokat, edényeket, megtisztították a fokhagymát. A gazda elkészítette a pörköléshez a szalmát és nagy szakértelemmel megélesítette a késeket. A disznót megfogni meghívta a szomszédokat is. – Jó korán jöjjenek – mondta-, hogy idejében végezzünk és estére nyugodtan ülhessünk a disznótoros vacsorához. Elment Gazsi komájához is, aki elvárta, hogy őt is meghívja. – Megyek egykomám, már hogy ne mennék, mihelyt elharangozom a hajnalt. Ő volt ugyanis a község harangozója.
Másnap Cirjákéknál már hajnalban világot gyújtottak. A gazdasszony betüzelt, a gazda is készült a nagy napra. Nemsokára jöttek a szomszédok is. Mint ahogy ilyenkor szokás, már előre felhajtottak test –és lálekmelegítőnek egy-két kupicával. Miközben fogyasztgatták a tüzes törkölyt, Cirjákné a gazdasszony lélekszakadva rohan be a konyhába.
– A disznó, János, a disznó… Uramisten, megszökött, megérezte, világgá ment…
A férfiaknak a torkán akadt a szó is, a pálinka is. Mindannyian rohantak ki az udvar végébe az ól felé. Az ajtó tárva-nyitva, a disznó sehol. Mielőtt valami okosat kisütöttek volna, rémületüket Gazsi koma a harangozó ijedt segélykiálltása fokozta még jobban.
– Emberek, komám, gyertek gyorsan kísértet van a templomban!
Egyszerre megfeledkeztek saját bajukról, az elszökött disznóról. Mindannyian rohantak a közeli templomba, hogy megnézzék mi történik ott.
– Harangozás előtt kinyitottam a templom ajtót, hogy szellőzzön egy kicsit. Amikor lejöttem a toronyból s be akartam csukni az ajtót, zörgésre lettem figyelmes. Megijedtem. Gyorsan becsuktam az ajtót és rohantam értetek – meséli Gazsi koma a harangozó. Azonban nem kellett sokat beszélnie, mert ahogy a templom elé értek, jól lehetett hallani a templomból a furcsa zajt.
– Ez csak kísértet lehet – mondták többen is.
Még teljesen sötét volt. Mi lesz most? Ki megy be elsőnek? Cirják bátyánk úgy gondolta mégiscsak az egyetlen komája a harangozó, ő a leghivatottabb erre a feladatra, mert a pébános úr nem egy korán kelő típus és még alussza az igazak álmát.
Gazsi koma élete legnehezebb percei következtek. Összeszedte minden bátorságát. Nagy óvatossággal és félelemmel lassan kinyitotta az ajtót. A mély csendben a nehéz fajtó minden csikorgása ágyúdörgésnek tűnt. Még akkor seni sem sejtette, hogy a templomban Cirjákék disznója tartózkodik. De nem jól érezhette magát, mert amint kinyílt az ajtó, usgyi, menekült kifelé. Egyenesen Gazsi koma lábai közé. Nagy volt a disznó, kicsi a harangozó. Így találta magát szegény öreg a disznó hátán, a menetiránynak háttal. Az meg futott vele. A szerencsétlen ijedtében csak annyit tudott kiáltani;
– Isten veled Cirják komám engemet már visznek!
A disznó meg futott, futott. Egyenesen haza, az ólba, hátán a harangozóval. De mivel az ól ajtaja alacsony volt, a megrémült Gazsi koma fennakatt, majd lehuppant a földre.
Bezzeg volt nagy kacagás, amikor a faluban megtudták, hogy a harangozó meglovagolta, azaz megdisznagolta a komája hízó disznaját.
***
A fenti képet a napokban küldtem Braziliába egy világkiállításra, Még nem kaptam rá választ, hogy megérkezett-e. Ha véletlenül nem,- küldök egy másikat, egy hasonlót. Most ez a sorozat jött divatba nálam. Décsében festettem őket néhány héttel ezelőtt.
https://www.youtube.com/watch?v=2X1oozTexX0
A moszkvai Világ Kupa megnyitó koncertje
A Vörös Téren. Vajon még most is így hívják?
http://csedoa.blogspot.com/2018/06/a-vilag-legnagyobb-borpinceje-cricova.html
Ez a világ legnagyobb borpincéje
Valóban egy földalatti város.
És még ezt:
https://anzdoc.com/grg-ilona-balladaja-szinpadra-allitotta-magerusan-katalin-ta.html
Csodálatos így a ballada feldolgozása.
Ismered a szerzöt? Nem tudom elképzelni, hogyan alkotta meg.
Ilyen formában a Görög Ilona balladát én állítottam össze, Kisiskolás koromból emlékeztem még Makfalváról. A megjelenített ballada emléké élt bennem.
Emlékeim és a saját elképzelésem alapján állítottam össze és írtam le mozzanatról mozzanatra, lépésről lépésre. mozgások, táncok mind a saját koreográfiám.
Máskülönben a ballada szövege megtalálható a Balladák könyvében. Onnan tanítottam meg, mert ragaszkodtam az eredeti népballada szövegéhez. A szereplők verseinek dallamára emlékeztem. A tánccal megelevenített jelenetek pedig ismert népdalok szövegére és dallamára történt. Két évfolyamomnak tanítottam be, sajnos, a második szériámban nem voltak jó énekesek, így hát mondtuk a verseket, de úgyis nagyon szép volt. ezt a honlapomról vették le és tették közzé ezen a nemzetközi internetes oldalon. Nagyon meglepődtem én is, de ugyanakkor örültem, hogy milyen messze ment a híre a munkámnak, amire máskülönben mindig büszke voltam. Az első megjelenítésünket díjazták is annak idején. Ez az első évfolyamom volt az Andrei Muresanu Líceumban.
Nahát!!!!!!!!!!!!!! Ez csodálatos!!!!!!!!!!!! Gratulálok!!!!!!!!!!!!!!!! Veled együtt örülök sikerednek.
Piroska, nézd meg, mit találtam az interneten:
http://horvathpal.com/hu/1960-gorog-ilona-balladaja/
Éppen ezzel az osztállyal volt pár héttel ezelött 45 éves érettségi találkozóm. Felejthetetlen emlék maradt.
A csatolt kép paszpartújának alsó és felsö szélét sajnos levágta a rendszer.
A fenti írás jó tükörképe a szerzö humorának.