Visual poetry a címe annak a szept 25- nov 18 közt megrendezett Brazilia-i mail-art kiállításnak, melyet egy egyetem keretében szerveztek.
Vezetője egyetemi tanár, aki nagyon kedvesen fogadta jelentkezésemet:
“Thank you so much! We are very happy to receive work from places so far from Brazil! Please share the invitation with your friends!
Follows the attached poster.
Greetings,
Anderson”

A képek itt láthatók online, az enyémek mindjárt az elején:

http://espacoculturalfeevale.blogspot.ro/search?updated-max=2017-08-22T12:35:00-07:00&max-results=13&start=4&by-date=false

Amint megpillantottátok az első képemet, nézzétek meg a háttért jobboldalt. Ott látható a három képem és a borítékom is!
Vajon véletlen volt? Vagy szándékos? Nem tudom, de öröm költözött a látványtól szívembe. Ezelőtt fél órával vettem észre.

Ezen most hosszasan elgondolkoztam, hogy az öröm, azaz annak kiváltó oka mennyire relatív. Engem például most ez (!) tett boldoggá.
Valaki elesett, s annak örült, hogy nem a jobb keze tört el, hanem a bal. Azt könnyebben tudja mellőzni.
Más annak örül, hogy a betörő nem találta meg a félretett pénzét.
Másnak örömet okoz az orvos, ha tudatja, hogy több hetes kórházi kezelés után talán haza engedik pár nap múlva
A diák örül egy jó jegynek, a kisgyermek egy plüss mackónak,- és folytathatnám.
Bennem az okozott most örömet, hogy az internetben felfedeztem az elmondottakat.

https://photos.app.goo.gl/iwwNERq10tEhByRs1