Mikulás napján (jól kiválasztottuk) reggel izgatottan kanyarodtunk a kórház felé. Borcsa vérvételre lett küldve, hátha kiderül, mitől vannak azok a cifra kiütései. Lányos program volt. Jókedv, móka, bátorság, egészen addig, amíg a tűt bele nem szúrták a karjába. Onnantól krokodilkönnyek, ordítás. Bár számítottam rá, a torokváladék vételnél nem dobta ki a taccsot.
Lifteztünk (falusiaknak szenzáció), végigsétáltunk a belvároson, megcsodáltuk a kivilágított házakat, s izgatottan találgattuk, vajon a suliban, jár-e a Mikulás (persze, hogy jár, apa épp azon volt, hogy feltartóztassa, amíg Borcsa odaér).
Hozzászólások