M. Simon Katalin:
A versírás mesterségéről
A versírás mesterség, mondják,
kiket magas fokon tanítottak
verset írni mesterek, s csak az,
ki megtanul minden fortélyt,
írhat mesteri szinten verseket.
Itt megáll a toll, s a döbbent
elme elődök között költőket keres,
tódulnak felé százak és százak,
hömpölyögnek velük értelmes
szavak, s bár e költők se prozódiát,
se zanzásítást nem tanultak, de
szent volt lelkükben az érzés,
dallam és ritmus benne élt a nyelvben,
s ők e kincseket rímekkel díszítve,
írtak örök értékű verseket.
Vallomás a versről
Hogy megismertelek,
engedtem hímes szavaidnak
gúzsba kötni zsenge lényemet,
elhitetted, hogy nélküled
hasztalan az élet, a rejtélyekre
válasz csak általad jöhet.
Gyermeteg kezembe tetted
a tollat, kaján mosollyal lested
ügyetlen rímeim, míg megtörtént,
amit te akartál, és egyek lettünk
mi, hajdan két idegen.
https://www.youtube.com/watch?v=AvlQYFG950U&feature=youtu.be
Hozzászólások