zue090a

 

 

 

 

 

 

M. Simon Katalin:

A versírás mesterségéről

 

A versírás mesterség, mondják,

kiket magas fokon tanítottak

verset írni mesterek, s csak az,

ki megtanul minden fortélyt,

írhat mesteri szinten verseket.

 

Itt megáll a toll, s a döbbent

elme elődök között költőket keres,

tódulnak felé százak és százak,

hömpölyögnek velük értelmes

szavak, s bár e költők se prozódiát,

se  zanzásítást nem tanultak, de

szent volt lelkükben az érzés,

dallam és ritmus benne élt a nyelvben,

s ők e kincseket  rímekkel díszítve,

írtak örök értékű verseket.

 

 Vallomás a versről

Hogy megismertelek,

engedtem hímes szavaidnak

gúzsba kötni zsenge lényemet,

elhitetted, hogy nélküled

hasztalan az élet, a rejtélyekre

válasz csak általad jöhet.

 

Gyermeteg kezembe tetted

a tollat, kaján mosollyal lested

ügyetlen rímeim, míg megtörtént,

amit te akartál, és egyek lettünk

mi, hajdan két idegen.

https://www.youtube.com/watch?v=AvlQYFG950U&feature=youtu.be