Húsvét után a gyerekek a nagyszülőknél maradtak.
Egyik nap Piri mama a mákkal teleszórt ágynemű láttán felkiáltott:
– Ki nevelt titeket így, hogy mamát keserítsétek?
– Apaaaaaaaa! – jött az egyhangú választ.
Hátradőltem 🙂
Eközben mi a mókuskereket pörgettük előírás szerint. Három munkanap után megérkezett a várva várt vendégsereg: Borcsa keresztszülei, három királyfival. A gyerekek is hazakerültek. Borcsát elbűvölte Andris baba mind a 7 hónapjával. Sokat babusgatta, csodálta a kiságyat, megmérte a talpát, megszámolta a fogait, leste a mosolyát, s mindenről jelentett.
Zsomborral és Csabával akadtak tulajdonjogi viták. Szegény Csabit a harmadik napon búcsúzás helyett üvöltve tuszkolták be az autóba, mert Péter egy pillanat erejéig sem volt hajlandó megosztani vele egyetlen homokozólapátot sem. Miután győztesen került ki a csatából, boldogan szorongatta a lapátokat, gereblyéket, ásókat és ezt szajkózta: Péter ügyes. Ily békétlen elvállás után gyerekszinten a viszontlátás örömét nem erőltettük.
Keveset aludtunk, éjszakába nyúlóan beszélgettünk, két este is sikerült elcsendesíteni egymásban a gyereknevelés terén megfogalmazódó kételyeinket. A gyerekek nem kíméltek, idő előtt ébresztettek.
Hétfőn megújult erővel szálltunk vissza a mókuskerékbe.
Hozzászólások