Válogatott vendégsereg érkezett. Románul és angolul lehetett velük társalogni. A gyerekeink kaptak a kitünő nyelvgyakorlási alkalmon és szorgosan barátkozni kezdtek a velük egykorú kislányokkal. Borcsa nyomta a halandzsát, szentül meg volt győződve, hogy románul beszél. A Bea és Ania halandzsával válaszoltak, biztosak voltak, hogy magyarul beszélnek. Jól megértették egymást. Borcsa megtudta, hogy van egy kutyájuk, Pötyinek hívják (a valóságban nincs se kutya, se Pötyi).
Péter ezalatt leginkább a csokis tésztát gyúrta befele. Ennek köszönhetően éjfél előtt készségesen segített teregetni, mosogatni. Sajnos mi nem fogyasztottunk kellő mennyiségű desszertet, ezért kevésbé bírtuk a strapát.
Hozzászólások