Borcsával indultunk templomba, mire beletuszkoltuk magunkat a bundakabátba, kiderült, Péter is velünk jön. Éppen pizsamában, komótosan reggelizett. Végül nem késtünk el, az utolsó pillanatban beestünk az ajtón. Az első sor foglalt volt, ezért a másodikba ültünk Flóráék mellé. A gyerekek nem láttak, ezért hárman előmentek az első előtti sorba. Flóra (már elsős) gardírozta a népet. Tartotta az énekeskönyvet (igaz, fejjel lefele), imára szólította padtársait. Némi zavart okozott a térdeplés: a mögöttük levő sor fele református volt, nem térdeltek le. A gyerekek hosszasan tanácskoztak, forgolódtak, hogy akkor most mi van. Áldozáskor szépen beálltak a sorba áldást kérni.
Nem volt nyüszkötölés, mocorgás, táskapakolás, zörgés, szomjazás, éhezés, türelmetlen toporgás. Rendszert csinálunk a külön ülésből.
Hozzászólások