Ma van a karácsony előtti leghosszabb nap. Négy helyre kell eljutni lehetőleg időben. Két gyerekkel. Én itthon szárítgatom a pöttyeimet. Az uram pedig egy hős. Nincs más választása. Ribizlit megpakoljuk tortával, sütivel, angyalszárnnyal, ajándékokkal, csereruhával. Apa elvileg tudja, hogy hol milyen jelmezben, melyik sütivel kell megjelenni.
Templommal kezdenek. Borcsa ovija énekel. Ez egyszerű képlet. Hogy nem annyira, ez Borcsa kérdéséből derül ki: Mit fog szólni óvónéni, ha apát meglátja angyaljelmezben? Röhögni fog. De nyugi, apa csak estefelé lesz angyal. Addig civilben teszi a dolgát. Előtte még lesz egy Kincső, Borcsa szülinap baráti karácsonyozással összekötve. Aztán a gyerekek általuk készített gipszjézuskákat osztogatják a Főtéren az embereknek (erre már Borcsa templomi szépruháját le kell cserélni bundacuccra – kár, hogy az uram nem olvassa ezt a bejegyzést). Majd közösségi karácsony a hittanteremben. S kész. Menni fog.
Hozzászólások