Két napig ki sem mozdultunk a kertből, fociztunk, sütkéreztünk a napon, pillangót kergettünk, piknikeztünk, mesét olvastunk, padot festettünk, betont öntöttek az arra érdemesek (apa+gyerekek), fát cipeltek az arra valók (apa+Péter), s minden.
Vasárnap délután ismét előállt a hetek óta lappangó probléma: a malacpersely tartalmát legóra kell váltani. Rögtön el is indultunk volna, ha ki nem derült volna, hogy a pénzüket a játszóházba akarját befektetni. Péter csúnyán köhögött, ezért áthúztuk az ötletet. Hiszti hisztit követett, ment az alkudozás, végül a fiú beadta a derekát. A játszóházat messziről elkerültük úgy verbálisan, mint a valóságban. A boltban alaposan nézelődtek, Borcsi csakhamar döntött egy aprócska nyuszi+kiságy+cumisüveg mellett. A problémák később adódtak.
Péter hosszasan válogatott, tanácstalanul járta körbe a boltot, végül az alsó polcon talált egy Catan kártyát. Némi szülő nyomás hatására ezt választotta, s nem egy újabb autós kollekciót.
A baj otthon kezdődött. Borcsa nyuszijának a másfél centis cumisüvege eltűnt a kertben. A fűben, a földben, nem tudni. Keservesen kerestük a lemenő nap fényében. Talán még most is kersnénk, ha nem sötétedett volna be.
Hozzászólások