Igen, minden ember életében vannak örömök. Kicsik is, nagyok is. De néha fel sem figyelünk rájuk, észre sem vesszük, talán mert természetesnek találjuk őket.
Vagy ez beállítódás kérdése volna? Lehet.
Hiszen vannak emberek, akik csak panaszkodnak,- könnyes, vagy száraz szemmel, – mert életükben csak a negatív dolgokat látják meg. Az öröm nem tud fészket rakni szívükben. Az ilyen személyek akivel szóba állnak, annak is lesújtják kedélyállapotát.
Tartózkodnunk kell tőlük!
Inkább azokat engedjük magunkhoz közel, ha csak tehetjük,- akikkel mosolyogva, vagy legalábbis csillogó szemmel tudunk beszélgetni. Mert ők nem energia rablók, hanem ellenkezőleg, feltőltenek bennünket is pozitív érzelmekkel, gondolatokkal. Kedélyállapotunk érezhetően feljavul.
Beszélgetés közben a kommunikációt kísérő nonverbális jelenségek, az arcjáték, a hangszín, a hangerősség, a gesztikuláció fokozzák a kedélyállapotunkat. Pozitív, vagy negatív irányba.
De térjek vissza a témára. Az örömre. Az én örömömre, amely tegnap ért. S amely megszépítette az egész napomat.
Hogy kicsi volt-e az öröm, vagy nagy, az megint egy olyan kérdés, amelyről filozófálni lehetne. Szubjektív dolog. Én nagynak éreztem. Engem feldobott.
Az interneten fedeztem fel a kiváltó okát, – egészen véletlenül
Még a tavaly megszületett a terv a mail art művészet legkiemelkedőbb alakja, a japán Ryosuke Cohen 70 éves születésnapjának megünneplésére. Eldöntötték az illetékesek, hogy kiállítást szerveznek tiszteletére, s felhívták a művészeket, hogy küldjenek hozzá anyagot Olaszországba, Salernoba, a Bongiani képzőművészeti múzeumba.
Én rögtön megtettem. Két képet küldtem, de mostanig, azaz tegnapig nem tudtam, hogy egyáltalán odaértek-e munkáim, avagy a postán elvesztek. (Kb. 20 alkalommal veszett el a küldeményem, azaz a címzett helyett másnál kötött ki. Szerencsére nem fogom fel tragikusan a dolgot, hanem inkább vigasztalom magam, hogy ne búsuljak, valakinek megtetszett, elsajátította, hát legyen boldog vele!)
Nós, e két képem célba ért! Viszontláttam őket tegnap a múzeum honlapján. Akkorát dobbant a szívem, – az örömtől,- hogy majdnem kiugrott helyéből.
Megmutassam? Íme! A képsor fölött az ötös számra kell kattintani, ott láthatók alkotásaim az első, illetve második sorban:
http://www.collezionebongianiartmuseum.it/sala.php?id=75
Megvallom, nem is olyan régen, olyan 3-4 évvel ezelőtt jártam/jártunk azon a vidéken. Megcsodáltuk Nápolyt, Amalfit, Sorentot, Ravellot, Positanot, a szunnyadó Vezúvot és áldozatát, Pompejt. (Ez utóbbi helységbe éppen két héttel ezelőtt küldtem képeket, de onnan sem jelezték vissza, hogy megkapták-e.) De hogy Salernoban jártunk-e, arra sehogy nem tudok visszaemlékezni. Ha meg is történt, semmi nyomot nem hagyott bennem a látogatás.
Bezzeg, most! Ha most mennénk az Amalfi partra, az biztos, hogy számomra Salerno volna a fő cél.
Dehát, nyugi!- hessentem el magamtól a mindegyre felbukkanni kívánó gondolatot…
(További információk a hozzászólásokban olvashatók)
VÁRNAI ZSENI : VÉNASSZONYOK NYARA
Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rám terül.
Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én is új erőre,
magamba szívom forró delejét.
Fáradt szívem csókjától újra éled,
csontomig ér a gyógyító sugár,
talán bölcsebb ez őszbe nyúló élet,
s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.
Vénasszonyok nyarának is becézik
ez őszi fényt, mely édes, mint a méz,
mintha tündérek ujjai sodornák
aranyszálait, ettől oly mesés.
Kiket zord évek vad vihardúlása
oly sokszor vert, legyen miénk a fény,
hadd üljön meg, mint szentek glóriája
öreg anyók fáradt ezüst fején.
Aranypalást borítsa gyenge vállunk,
mely görnyedez, mint sok gyümölcstől a fák,
legyen az ősz szebb, mint volt ifjúságunk,
ez jár nekünk…ugye, kis ősz anyák?!
Vénasszonyok nyara. Elkezdödött már?
Most eszembejutott, hogy egyszer László kijavította a kifejezést:
Nem “vénasszonyok”, hanem “korosodó szépasszonyok”!
Vajon mi van Lászlóval? Rég nem jelentkezett.
A vénasszonyok nyara szeptember végén október elején volt valamikor régen, kiültünk az iskola udvarára és örvendtünk a nyárra emlékeztető melegnek. Most, mikor lesz,… nem lehet tudni, minden megváltozott,…
A versre rátaláltam, lehet, hogy egy kicsit ezzel siettettem az esztendő öregedését, de betettem a “szobánkba”, emlékezzünk!
Valóban. Vajon mit hoz idén a vénasszonyok nyara? Hüvöset, vagy tartós meleget?
M. Simon Katalin:Vénasszonyok nyara
Zörög már a sétány lábunk alatt,
A lombok zöldje csak emlék maradt,
Erdők karzatán se zengi már
Nyár dicséretét ezer madár,
De lásd, mily kéken ragyog az ég,
Aranyban fürdik a messzeség,
Dombokon csordul a szőlő leve,
Október kedvét tölti vele!
Diófa ágán hangol a szél,
Füledbe örök vágyról zenél,
Lelkedbe magát bölcsen belopva
Lángra lobbant, a tüzes
vénasszonyok nyara!
2008.okt.
Egy svéd közmondás:
Az öröm, amin osztozunk, kétszeres öröm.
A bánat, amin osztozunk, félbánat.
Egy Németh László idézet az örömröl:
“Milyen öröm örömöt okozni!
S az emberek milyen ritkán szánják rá magukat.”
http://www.artpool.hu/MailArt/chrono/1998/BrainCell4_hu.html
A müvész vallomása
A fenti kép eredetileg 7 szirmot tartalmaz,- sajnos a rendszer levágta.
A mail art kiállítás négy és fél hónapig tart.
A kiállítás megtekinthető mozgóképsor formában is, ha ráklikkelünk az Avvia Slideshow-ra.
A múzeumnak 48 terme van.
Az említett mail art munkák ( összesen 305) a 30-as teremben tekinthetők meg.
A 39-es terem pedig az ünnepelt Ryosuke Cohen 101 alkotását tartalmazza.
Elküldtem Palinak a fenti írásom linkjét s rögtön válaszolt, hogy nem, valóban nem voltunk Salernoban. Csak láttuk odafentröl, Ravello-ból.