MEGFIGYELTED-E MÁR
D. Nagy Éva írása
– Ahogy éveink száma nő hátralévő napjaink száma csökken,
– fogaink fogynak , ősz hajszálaink gyűlnek,
– látásunk csökken, szemüvegeink száma nő,
– tudásunk gyűl, agysejteink fogynak,
– újító kedvünk csökken, beidegződéseink száma nő,
– nevetni valónk fogy, sírnivalónk gyűl,
– hallottaink száma nő, szeretteink száma csökken,
– álmaink fogynak, álmatlan éjszakáink gyűlnek,
– tévedéseink száma nő, emlékezetünk ereje csökken,
– kudarcaink gyűlnek, harci kedvünk fogy,
– tapasztalatunk nő, de erőnk csökken,
– lábunk alól az út fogy, a tyúkszemeink gyűlnek,
– szomjúságunk csökken, bevennivaló orvosságaink száma nő,
– barátaink fogynak, ráncaink gyűlnek,
– felhalmozott tárgyaink száma nő, szeretnivalónk csökken……
…….. és lehet folytatni!… akár Szilágyi Domokos szavaival is:
„szórnivalóm egyre fogy és szólnivalóm egyre gyűl“
Életünk addig tart , amíg van erőnk és kedvünk mindennap újrakezdeni, egyre biztosabban tudva, hogy ez az új nap számunkra az utolsó is lehet, de hinni benne, hogy ez a nap is tartogathat valami örömet, csodát is, hinni abban, hogy élni érdemes, mégis érdemes !
*
A fenti képhez írta Ilonka, blogtársunk e rövid verset:
Mersdorf Ilona:
Szabadulás
Nincs az a fal, nincs az a rabság
amit ne döntene le az idő.
Mállik a festék, szárad a vér,
a befalazott léleknek szárnya nő.
Hozzászólások