Az este lefeküdtem, szokásomhoz képest hamarabb, és sokáig gondolkoztam. Mit nem csinálok jól?! Mivel nagyon hallgattam mindig Rád festészetem fejlesztését illetően,- most úgy éreztem, hogy rámszóltál: nem jó!!! Ez így nem jó!!!
De mi nem jó?! Ahogy festek?
Rájöttem, hogy végeredményben Te azt fejtetted ki, hogy a képeim nem sorolhatók be szigorúan egyetlen kategóriába (absztrakt, abszurd).
De az vajon baj?!
Talán nem.
Tovább gondolkozva rájöttem, hogy valószínüleg inkább a képszemlélettel van a baj.
Ne kérdezzek rá ezután, hogy ki mit lát a képben!!!!!!
Igen ám, de nekem ez a legkedvesebb játékom!!! Talán éppen e játék miatt festek. Ebben telik legnagyobb örömöm. Mikor egyik elmondja, hogy ezt lát benne, a másik azt. Volt olyan eset is már, s ez volt a csúcs, hogy öt különböző dolgot láttak/láttatok benne.
Mert én,- ezt mindig is hangsúlyozom,- nem magamnak festek! (S gondolom mások sem maguknak alkotnak) Hanem a szemlélőknek, akik rászánnak 1-2, vagy több másodpercet, hogy belenézzenek/érezzenek a képbe. S ha visszajelzik élményüket, számomra az, éppen az jelent örömet.
Ezért osztogatom, sőt szórom a képeimet, hogy lássam, érezzem a hatást. Mert az a visszajelzés, ami megjelenik az arcokon, vagy amit szavakba foglalva visszahallok, szárnyakat ad. Újabb energiát az alkozáshoz.
Hozzászólások