Valami születik: Vers, fotó, kép
M. Simon Katalin: Vers születik
Ritmus és dallam
Benned dobog,
Mint lelked,
Ha derűs, hévvel lobog.
Száz öröm lényedben,
Lávaként szétárad,
Kényszer ostromolja
Lelki bástyádat,
Akár a muzsika,
Mely magával ragad,
Ritmusa élet,
S az élet Te vagy!
Gondolatokat
Szavakba öntesz,
Érzelmek skáláján
Kábultan röptetsz,
Míg ritmus és dallam
Rímek közt kutatnak,
Fegyelmet szabnak
Féktelen vágyadnak,
Hogy ömlesztve tárjad
A világ elé
Mi csak a tied,
Másé senkié!
A vajúdás kínjának
Örömét ízleled,
Míg versed egy hajnalon
Tökélyre viszed!
+
Viktor legújabb fotósorozata:
http://reformatus.ro/adventi-gondolatok-racsok-andras.html?fbclid=IwAR3IpxAzuWo6aNZ51Dqor4DFz13vBQI3uIXCAz3B8T0XtMQPdXVQXnSJJuA
Figyelemre méltó adventi gondolatok. Köszönöm!
József Attila:Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek…
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
Valóban hideg van? Fázol Irénke? Itt is havazott az éjjel, de napközben elolvadt.
Nem fázom, Piroska. Havazott délután itt is, bízok abban, hogy elolvad, csak megijesztett a tél.
ADVENTI CSENDBEN –Almási Mihályné–
Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram, eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég;
Adventi csend van.
Köröttem mély a sötét.
Adventi csend van…
Készül-e, mond, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.
Szép! 🙂
Az Erzsébeteket nem köszöntöttük, tegyük most meg a Katalinok köszöntésével egyszerre. Isten éltessem minden Erzsébetet és Katalint!
Isten éltesse őket!!! 🙂
Katalin-naphoz több népszokás, sőt időjóslás is kapcsolódik, amelyek közül ez a legismertebb: “ha Katalin locsog, karácsony kopog, ha Katalin kopog, karácsony locsog”.
Nálunk kopogott, azaz száraz volt. Tehát nedves lesz a karácsonyunk.
Milyen karácsonyunk lesz? Kopog vagy locsog? Nem tudod?
Azt hiszem is-is 🙂
http://sulihalo.hu/component/content/article/8343-marton-napi-hagyomanyok-szokasok
Na, lássuk milyen lesz az idö. Kiváncsi vagyok. Liba nem lesz, tehát a csontjából nem következtethetek.:)
🙂 😉 😀 😛 😮 😕 🙁 😎
Jé!!!!!!!!!!!! 🙂 Az emberkéid megjelentek!!!!!!!! 🙂
Most vettem észre, hogy fennakadt a válaszom.
Aranyosi Ervin:
“Halottaknak napján
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…”
Megdöbbentö!!! Csodálatos!!! És mennyire igaz!!!
Ma van a reformáció napja, a hagyomány szerint ötszázkét évvel ezelőtt ezen a napon függesztette ki Luther Márton 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. A keresztyén egyház ettől a történelmi mozzanattól számolja a reformáció kezdetét.
https://diamonds.cafeblog.hu/2018/10/27/muller-peter-halottak-napja-nincs-csak-szeretet-napja-van/?fbclid=IwAR3kets-1sAxF7Q-z4H36xIH8dLTNgw4hmebdrkCFpkrfN4vTFW8SvNRNMg
Ezt a gyönyörü anyagot ki akartam másolni, hogy úgy tegyem ide be,- de sajnos nem sikerült. 🙁
Kányádi Sándor: Májusi szellő
Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.
Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.
Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.
Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.
Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.
Micsoda ritmus!!!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN, PIROSKA!
Én köszönöm!!! 🙂