Dióhéjban:
A vakációra elosztottuk a gyerekeket a nagyszülők között. Borcsát elszállítottuk Zilahra. Megünnepeltük a mama szülinapját a gyerekek kívánságára egy bagolytortával, hazafele felvettük Mamikát az állomásról, aki másnap Péterrel elvonatozott Csíkba.

Dinyehéjban:

Péntek este érkezünk Zilahra, Péter rögtön indulna Csíkba. Most. Szülinapot, tortát emlegetünk. Elül a vihar. Másnap délben az utolsó morzsákat csipegetjük a tortából, mikor ismét indulni akar. Máris. Megvolt a szülinap, mehetünk. Figyelemelterelésként látogatóba megyünk. Vasárnap derűsen ébredünk, Péter ismét rögtönazonnal indulna Csíkba. Templomozással ütjük el az időt. Végre délben Kolozsvár felé vesszük az irányt. Hosszú kilométereken át megy a meccs, hogy az állomáson a fiú nem ül fel egyetlen Csíkba menő vonatra sem, még egyet alszik az ágyában. Hétfő reggel indulásrakészen kipattan az ágyból. Még mindig kell várni. Délig.