Kiterveltem a júliusi gyerekfelügyeletet. Egyeztettem a nagyszülőkkel, s hátradőltem. Egyetlen tényezőt hagytam ki az alapos, hosszas fejtörést okozó tervezésből: a gyerekeket.
A terv az volt, hogy ha már július elején Csíkba járunk, Borcsit otthagyjuk majdnem két hétre. Péter visszajön, s a heti logopédus-torna után Zilah felé veszi az irányt szintén majdnem két hétre. A külön vakációt ők kérték. Ennek fényében a logopédust is lebeszéltem arról, hogy több hétre való házit adjon, hiszen kedden újra találkozunk.
Csíkba indulás előtti napokban kitört a palotaforradalom. Péter közölte, hogy ő akar Mamikáéknál maradni Borcsával. Borcsa üvöltött, hogy ő egyedül akar nyaralni. Péter nélkül. A kedélyeket minden nap sikerült lecsillapítani, s megegyezni egy tervben. Azonban másnap kezdődött előlről minden. Péntek este mindkét gyereknek bepakoltam, hiszen akkor még éppen az a verzió futott, hogy mindketten Csíkban maradnak. Ám mire szombat reggel elindultunk, a gyerekek megegyeztek, Péter marad, Borcsa visszajön. A leány ujjongot, hogy mégis egyedül nyaral.
Ki se fújtuk magunkat Csíkban, máris elkezdtem szétpakolni a két gyerek cuccait. Vasárnap indultunk vissza. Borcsa példásan utazott 3 órát, eldiskuráltunk, béke volt. Ám amikor a pályára felkandarodtunk, néma zokogásba tört ki: hiányzik Péter és soha-soha nem megy a fiú nélkül sehova. Vigasztalás ezerrel. 10 nap múlva találkoznak és ettől kezdve soha többé nem vakációznak egymás nélkül.
Hozzászólások