Szépen ügyesen kilogisztikáztam a vakációs programot: a fiú köhögését Piri mamáék kúrálják, eközben szépen beszéltetik, s minden. A leány pedig még 2 hétig jár oviba.
Borcsa már a második napon nem mutatott túl nagy lelkesedést, de nyomtuk az ovit. Jött egy kicsi köhögés, csütörtök éjjelre már hányás, gennyes mandula. A hétvégén a házassági évfordulónkat lázcsillapítással ünnepeltük. Néha igencsak reménytelennek éreztem a helyzetet, de a láz, hogy így, hogy úgy, lement. Igaz, épp csak annyi időre, hogy elmúljon a pánik, aztán kezdődött előlről.

Szombat hajnali lázálmos csillapítás után sem Borcsa, sem én nem tudtunk aludni. Így esett, hogy reggel 7-re ki volt vasalva egy heti ing, lejárt a mosás, teregetés, s a hűtő is patyolatisztán várta a reggelt.

A láz elmúltával vasárnap késő délután Zilahra szállítottuk a leányt. Reméljük, már nem fertőz. Felszusszanás. Két hét vakáció.