Természetesen ma is Krétáról gondolkoztam csomagjaimmal hazafelé cammogva a nyírfák alatt. Ezek a bűvös nyírfák mindig valamit (gondolatot, tippet, megoldási lehetőséget) sugallnak, vagy egy kérdést válaszolnak meg, avagy felvetnek egy ujabbat. Ma például ez utóbbi történt. Vajon véletlen, vagy jelentősége van?
Az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon nem jártam (esetleg éltem!) én valamelyik előző életemben Krétán? Mert hogy olyan jól éreztem, olyan otthonosan éreztem ott magam.
Végig vidám voltam, mint aki hazaérkezett. S az emberekkel is könnyen szót értettem. Más nyaralóhelyeken ilyent még nem tapasztaltam. Itt volt egy olyan tudatalatti érzésem, mintha közülük való volnék.
Szívesen alávetném magam egy olyan kísérletnek (a tv-ben láttam hogy létezik), amelynek során kiderül valami előző életeim valamelyikéről. Lehet, hogy éppen Kréta kerülne felszínre?
Mert én még Krétán nem jártam. Legalábbis jelen életemben nem. De vajon, ha elképzeljük, hogy létezik több egymás utáni élet, valamelyikben nem éltem én Krétán?
Esetleg lakhattam pl a Minosz király palotájában, mondjuk szolgálóként.
Remélem viszont, hogy nem voltam egyike a minótaurosznak szánt áldozatoknak!… jaj, táncsak nem, az Istenért!…Mert akkor nagyon sajnálnám magam!…
Egy kedves játék majmot hoztam (többek között!) Krétáról. Egy üzlet elé volt kiakasztva. Amikor elmentem mellette, mindig rámfüttyentett, s látva, hogy megijedek, kikacagott. De oly kedvesen tette, hogy azt mondtam, feltétlenül magammal viszem. Megbánnám utólag, ha itthagynám. És elhoztam. Megvásároltam. Leghamarabb Magdi barátnőmet kacagtatta meg. A fürdőszobába akasztottam fel, s Magdit, amint megérkezett hozzám, (azt hiszem csodálkozott miatta) azonnal küldtem, hogy menjen mosson kezet. Jólnevelt gyermek módjára megtette, én meg füleltem, rövidesen meghallottam a kölcsönös nevetést.
Szóval ez a majom amolyan vendég-nevettető itt, a riedi lakásomban.