A nyuszi
Vadnyúlat fogott a szomszéd néni ura, s mivel ő éppen gerincműtéten volt túl, hát engem kért meg, hogy főzzem meg paprikásnak, de ne ám az egész nagy nyulat, csak a felét. Tudni illik, hogy áldott emlékű szomszédasszonyom, Isten rendeljen neki békés nyugodalmat, olyan volt nekem, mintha Édesanyám lenne. De jó nagy szája vót, s ha azt mérgesen nyitta ki, biza ott kő kövön nem maradt, s futott mindenki amerre látott. No, én meg es fogtam a tálat amiben a nyuszi immár megnyúzva vót, s istenes önbizalommal nekifogtam a paprikásnak. Ment minden mint a karikacsapás, ‘sze nem először főztem én paprikást. S mikor finom puha lett a hús, szépen bé es habartam. Hanem alighogy bézuttyintom a habarást, kezdeném kevergetni, de a fakanál majd beléje törik a paprikásba, még visszarándult a karom igyekezetemben! Erőst furcsa vót, mint mikor az ember leánya álmában a falat akarja áttörni. Megpróbálom mégegyszer, s csak nem megy, mert Uram Istenem ne hagyj el! a nyuszi szaftostól, habarásostól belékötött a lábasba!
Hogy egyik szavamat a másikba öltsem, elmondom mi történt: Valaki a kamrába bétette a lisztes zacskóban leledző gipszet… S én biza azzal habartam bé a paprikást!
Nem es mertem elmondani Csöpi néninek, hanem hamar megfőztem a nyúl másik felit, s azt vittem át. Évek múltán aztán bévallottam neki, hogy biza a mi részünk nem tudom milyen ízű vót, mer’ az lábasostól s gipszestől repült a kukába. Csurogtak a könnyei a lelkemnek, úgy kacagott.
A cékla
Ha hiszitek ha nem, tíz esztendeig szegény öreg embereket istápoltam Németországban. Vót nekem egy papóm, aki szegény 90%-ban vak s, ugyanennyire siket vót. De olyan nagyon halkan járkált a házban, hogy feszt megjesztett. No, én minden áldott reggel vitaminbombát készítettem a kisöregnek, ami abból állt, hogy gyümölcscentrifugán áteresztettem nyers céklát, almát, murkot s narancsot, és annak a levit megitattam vele. Mire papó felébredt, addig az készen es vót. A centrifuga biza megvót vagy 30 esztendős, de működött, csak örökkétig úgy táncolt mint egy indián sámán, s istenesen le kellett szorítani, hogy kifacsarja amit kell. Egyik reggel éppen elmélyülten végzem a facsarást, s eccer csak a papó váratlanul megszólal a hátam megett: hát te mit csinálsz itt!? Aszittem a rossznyavalya kitör, s azon nyomban a centrifugát eleresztettem. No, több se kellett a vén masinának! Kilökte magából a jókora céklát, egyenesen papó homlokára, s utána köpte a szép piros levet es! Mindkettőnkről csurgott le a lé, s még reá se eszmélhettem hogy nézhetünk ki, mikor csengetett a segédápoló, aki minden reggel jött. Kiszaladtam ajtót nyitni, papó a nyomomban. A fehérnép nem látott egyebet, minthogy mindketten csurom véresek vagyunk, s erőst úgy nézett ki, mintha papó homlokából indult vóna ki az esszes “vér”! Visongva menekült s kiabált segítségért, alig es tudtam megnyugtatni!
No, véget ért ez a mesém es, aludjatok jól, s ügyesek legyetek, me ügyetlen van éppeg elég ezen a karika fődön!
Hozzászólások