Egy péntek délután a nagyszülőkhöz indultunk. Jó rég nem voltunk, ezért nagy mocorgások közepedte bírtuk ki a 4 órás utat. Még ki sem értünk a faluból, máris kérdezgetett az aprónép, mikor érkezünk meg. 😀 Balavásár környékén Péter tudakolta, még hány km van. Csak 100-at mertem bevallani. Soknak vélték, hisztivel próbálták rövidíteni az utat.
Várt a csíki tavasz. Hunorékat látogattunk, Mesi-pocakot csodáltunk, Borcsának csattot vásároltunk. A bárányok, gidák számba lettek véve, a tyúkok meg lettek etetve, a fa el lett rakva, sok finomság el lett pusztítva.
Hazafele rutinosan ült mindenki a fenekén. Meglepően hamar eltelt a 4 óra.
Hozzászólások