Újra Hunorka

  Fábián Tibor:
  Festünk, ragadunk

Apa akkurátusan előkészíti a felszerelést: festeni fog. Hunorka éppen akkor jön ki az udvarra, rögtön tolni akarja a talicskát, amiben Apa összepakolta a hozzávalókat. Apa próbálja arrább küldeni fiacskáját, aki egy tapodtat sem hátrál. Anya nevetve mondja Apának, csak nem képzeli, hogy egy ilyen érdekes műveletért, mint a festés, Hunorka a szokásos játékaira figyel majd. Apa kényszeredetten bólint, elkezdődik a festés. Hunorka nagy nehezen otthagyja a talicskát, de mostmár a létráról kell leszedni. Aztán pár lépéssel arrább megy, pontosabban Apa arráb teszi, abban a reményben: most már gond nélkül festhet. A gond itt persze nem más, mint Hunorka, aki komoly veszélyt jelent a lefestett vascsövekre. Addig nincs is különösebb gond, amíg Apa el nem készül az első tárgy, egy cipőtalp pucoló lefestésével. Aztán arrébb megy, egy szőnyegporoló van soron, amin Apa lelki szemeivel egy hintát lát, amin Hunorka nevetve élvezi a játszás örömeit. Miközben Apa ezen meditál, a háta mögött Hunorka két kézzel megmarkolja a cipőpucoló két oldalát képező vascsöveket. Apa ezredszer is elkiáltja a „nem szabad!” tartalmú jelszót és biztos, ami biztos, nem várja meg amíg Hunorka eláll a friss festés mellől, inkább ő maga ugrik oda. Persze ki is kell javítani a kismancs nyomait.  Vissza a szőnyegporolóhoz. Apa fő baja, hogy hajlamos belefeledkezni a festésbe, szinte meditál az ecsetvonások közben, arról álmodva, hogy lehetett volna híres festő is, ha kitartóbban használja a ceruzát, ecsetet. Apa álmodozását ismét Hunorka szakítja meg, aki visszalopakodott a cipőpucolóhoz és most már két kézzel lóg rajta. Apa arrább teszi csenevész gyermekét és folytatja a festést, meditáció helyett immár Hunorka számlájára mondott morfondírozással. Közben a gyerek rájön, hogy valamitől ragad a két kicsi kéz és jobb híján Apa autóját jelöli meg két tenyere lenyomatával. Apa vöröset lát, miközben az autó, szegény szürke lenne. Hunorkát tizedszer is beteszi a homokba, hátha így nyugalmat talál önmagának. Múlnak a percek, Hunorkát hol az autótól, hol a szőnyegporolótól, hol pedig újfent a cipőpucolótól kell arrébb kiáltani. Szegény gyerek nem érti, hirtelen miért nem szabad semmit. Hát persze hogy nem, hiszen már nemcsak a két keze, de szinte mindene ragad. Apa végre befejezi a festést és megállapítja, ez a gyerek még mindig meglepi őt. Most éppen azzal, hogy milyen eleven és hihetetlen rosszcsont ez az ő kicsi fia.