Péterrel ismét tornászunk. Hetente háromszor 17 gyakorlatot. Az idegrendszeri éretlenségét próbáljuk kiküszöbölni. Akár móka és kacagás is lehetne, ha Péter meg nem makacsolná magát. A gyógypedagógus tanácsa szerint, ha ordít, ha nem, a gyakorlatokat végig kell csinálni a megadott sorrendben. Meg is fogadtuk az urammal egymásnak, hogy ezt a bulit következetesen végigcsináljuk. Ez nem vicc. A Péter jól felfogott érdekében kitartóak, következetesek leszünk, ha kell szigorúak s egyebek. Szóval mindent bevetünk.
Azonban a történet több helyen sántít. Van mikor Nagy Morc már a harmadik gyakorlatnál betoppan, s attól kezdve nincs se Ecc pecc, se Cini cini muzsika. Még mindig nem jöttünk rá, hogy lehet egy toporzékoló gyereket rávenni arra, hogy például ugráljon és közbe számoljon is 10-ig. Megtörtént, hogy Péter lelkes volt, csinálta a gyakolatokat, csak nem a megadott sorrendben, és nem annyit, amennyit a papíron írt. 30-szor helyett 3-szor. Ritkán fordul elő fordítva.
Borcsa eegyszerre nehezítő és motiváló tényező. Értelemszerűen minden gyakorlatot vele is el kell végezni. Igaz, csak egyszer. Igen ám, de mikor Péternél kopog Nagy Morc, Borcsa nagy örömmel ráveti magát a gördeszkára, s jöhet a Lementem a pincébe. Péter fél szemmel sandít, aztán alig bírja kivárni a sorát.
Hozzászólások