Dr.Hermán M. János:
Lórántffy Zsuzsánna szobránál tisztelgünk hálaadással
(Nagyvárad, 2015 május 31-én déli 12 h.)
Hitünk egyik hőse, Lórántffy Zsuzsánna, valószinűleg 1600-ban született Ónodon, és 1660. április 18-án hunyt el Sárospatakon.
Ismeretes, hogy a korán árvaságra jútó leány 1616. április 18-án, 16 évesen lett a 23 éves borsodi főispán, ónodi kapitány, Rákóczi György felesége, akivel 32 évig boldog házasságban élt. Az ifjú házasok rövid szerencsi tartózkodás után költöztek Sárospatakra. Ettől kezdve a nagyasszony haláláig tartó időszak volt Sárospatak és a Sárospataki Kollégium fénykora. Új iskolai szabályzatot alkottak 1621-ben, s benne századokra előremutató gondolattal ezt teszik kötelességévé az igazgatónak: az intézetbe minden nemes és nem nemes ifjú felvétessék, aki a rektornál jelentkezik. A szabályzat kiterjedt az iskola belső életének minden mozzanatára. A tudományos fejlődés előremozdítására igyekeztek könyvekkel is ellátni. Családi könyvtárukat is az iskolára hagyták, ezzel akkor egy csapásra a sárospataki iskolai könyvtár az ország legnagyobb gyűjteményévé lett.
Bethlen Gábor halála után Rákóczy György lett Erdélyország fejedelme 1630 és 1648 között , és ebben az időszakban a családja is a hajdani fővárosba, Gyulafehérvárra költözött. Az élet úgy hozta, hogy férje hadi távollétei miatt Zsuzsánna asszonynak kellett kormányoznia a roppant uradalmakat, ő intézkedik vetésről, aratásról, szüretről. Háború idején lőport készíttet, ágyúkat öntet, hadakat szerel fel, katonaságot fogad, és küldi a fejedelem után. A kapcsolatot sűrű levelezéssel tartják. Leveleikben elsősorban az ország és a birtokok ügyeiről írnak. De ugyanezekből a levelekből azt is megtudjuk, hogy egymás iránti szeretetük, megbecsülésük nem csökkent.
- október 30. Kővár. Szászul Reps, ma románul Rupea, innen írja a fejedelem:
Az Úristennek áldásából, édesem, ma 11 órakor ide tűrhető egészségben érkeztem. Ez oly hely, valaki erdélyi fejedelem, úgy őrizze, mint egyik szemét. [Nagy]Váradon kívül ennek Erdélyben mássa nincsen erősségére. Jószága is annyi volna, ha zálogban nem volna, elélhetne egy úr belőle, mert csak zálogban is ötvenhat falu. Bizony elválnék eddig Erdélynek s még Magyarországnak is dolga, míg ezt megvennék. Derék erősség. Innét okvetlen szerdán megindulok, adja Úristen, édesem, szent fiáért lássuk egymást jó egészségben. Ím vagy 12 narancsot és 7 citromot küldtem, adja Isten egészséggel elköltenetek, édesem. A narancshajat megtartsd.
A te szerelmes urad, R. György
Milyen szívszerinti fogalmazásban írja majd róla a férje az 1648-ban kelt végrendeletében: “Bizonyságot teszek Isten és az ő szent angyalai előtt, hogy náladnál szebbet, okosabbat és akármi dicséretre méltóbb személyt nem láttam.”
Ma még úgy tudjuk, hogy egyetlenegy festmény sem maradt fenn róla, és valójában úgy vésődik az alakja az emlékezetünkbe, ahogyan Egyházunk indítására áldott emlékű Gergely István képzőművész bronzba öntötte 1996-ban, különleges formaérzékkel és végsőkig letisztultan.
Vagy ahogyan Tompa Mihály megénekelte az ódájában. A költő-lelkész, egykori pataki diák, 1860-ban személyesen szavalta el versét többezres hallhgatóság előtt Sárospatakon. Akkor egy ország mozdult meg az emlékezésre, a hála megbizonyítására a fejedelemasszony halálának 300-ik évfordulóján:
Tompa Mihály: A fejedelemasszony/ Lórántffy Zsuzsanna emlékezete
Fejedelmi nő, az volt bizonnyal
Világ szerént, lélek szerént,
Több díszt nem nyert bársony-bíborral,
De ő hintett ezekre fényt.
Korát előzte, mint az égen
A tündérhajnal a napot,
Hogy akkor is ragyogjon, éljen,
Mikor a nap lenyugodott.
A Rákóczi fejedelmi házaspár minden idők magyar reformátusai között az egyik legvonzóbb példaként áll az utókor előtt. Ami követésre méltóvá teszi és példává emeli:
– istenfélő keresztyén családi életük,
– egyházukért folytatott áldozatos hitük
– és magyarságukért folytatott töretlen küzdelmük.
Férje halála után, 1648-ban fiával, Zsigmonddal együtt Erdélyből Sárospatakra költözött, erre az időre esik a kollégium virágkora. Hazai és külföldi neves professzorokat (1650-ben Comeniust) hívott meg a kollégiumba, amelyet a református egyházi és pedagógiai megújulási törekvések központjává épített ki. Pártolta és segítette a puritánokat, akik az ortodox egyházi irányzattal szemben a híveknek az egyházi kormányzatba, a presbitériumba és a zsinatba történő bevonását sürgették.
Művelődéspolitikájának egyik telitalálata az volt, hogy 1651-ben nyomdát alapított Sárospatakon.
(Folytatás a Hozzászólásokban)
Hozzászólások