Igen, valóban termékeny napok állnak mögöttem. Hála Istennek!!! Itthon, Riedben, ahol csendben, egyedül vagyok, lezser a napi programom, nem kell készenlétben állnom, nehogy valaki váratlanul bekopogjon. Nem,- itt előre bejelenti magát telefonon a látogató. Nem illik meglepetést okozni.
Ez a riedi, negyedik szinten lévő lakásom az én egyszemélyes alkotótáborom, ahol minden felszerelés a festési munkálatok sorozatához (mert az,- egy egész sorozat!) készenlétben áll, s ahonnan az elkészült alkotásokat postázom a világ minden részébe, mail art kiállításokra.
Örülök, hogy ebbe a modern képzőművészeti mozgalomba kapcsolódtam bele, mert fekszik nekem. Nem kell személyesen megjelennem, hanem postán küldöm a képeket s még valami jó van a dologban, a képeket nem kell bekeretezve küldeni.
Sokat festek. Ehhez hozzátartozik a nagyfokú művészi rendetlenség. De én ezt élvezem és ösztönzőleg hat rám.
Több nemzetközi kiállításra küldtem anyagot a napokban, a megadott címekhez alkalmazkodva:
– Mexico: Alaktalanság
– Chile: A bálna útja
– Portland (Amerika): Bolygók közti mozgás
– Portugal: Az útlevelem
– Brazilia Rendetlenség környezetemben
– Brazilia: A postás
– Németország (Hamburg): Fekete-fehér
– Spanyolország (Sevilla): Vizuális költészet
Több helyről kaptam visszajelzést, hogy megkapták küldeményemet:
– Magyarország: Sportszerek
– USA (Washington): Könyvtár
– Portugál: Az én folyóm
– Argentina (Buenos Aires): Mit változtatnék ezen a világon?
Több helyen zajlanak éppen kiállítások, melyeken szerepelnek munkáim s ezeket én interneten követni tudom:
– USA (New York): A nagy alma IV.
– Szerbia (Szabadka): Kárpátmedencei Kisképek 6. Nemzetközi kiállítása
– Törökország (Sapanca) A madarak vonulása
– Görögország (Athén): A posta
– Oroszország (Alexandrov): A könyv
– Brazilia (Rio de Janeiro): Az út közepén
(A feltüntetett címek nem a legpontosabb magyar fordítások, mert angolul folyik a szöveg. Vagy spanyolul, portugálul. Szerencsére a Google fordító program kéznél van. Vele németre fordítok, mert magyarul nemigen tud. De boldogulok. S ez a fontos.)
Ma az 1927. december 7-én Csíksomlyón született Fodor Sándor, író műfordítóra emlékezzünk, aki Kolozsváron hunyt el 2012. március 28-án.
http://lexikon.kriterion.ro/szavak/1044/
Irénke, lehetne szó róla, hogy költözz át az új szobába? Mindig az újba. Köszönöm. Ha ezeket az újakat most átmásolnád, hálás lennék.
József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11.[1] – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, brutalitással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága (tragikus balesete) körül is találhatóak ellentmondások.
Mindössze 32 évet élt.
„ Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába; minden, ami azóta van, vele kezdődik ”
– Hegedüs Géza
Mekkora életmüvet hagyott volna maga után, ha nem hal meg ilyen rettenetes fiatalon!!!
https://index.hu/mindekozben/poszt/2018/12/03/jozsef_attila_81_eve_szarszo_ongyilkossag_vonat/
– öngyilkos lett
Cseri Kálmán igehirdetései és gondolatai.
Mit hoz a jövő
.”..testvéreim, legyetek szilárdak…, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. “(1Kor 15,58)
A futurológia tudománya módszeresen kutatja, hogy ha a világban ma zajló folyamatok így folytatódnak, hova fog az vezetni 10, 20, 50,100 év múlva. Elég ijesztő adatokat közölnek. A „föld haláláról”, a „kétségbeesés társadalmáról” írnak, és egyre kevésbé remélik, hogy sikerül gyökeresen megváltoztatni az emberek gondolkozását, szokásait, igényeit, így viszont hamarosan a beszívható levegő, az elegendő víz és élelem biztosítása lesz probléma.
A hívő ember is komolyan veszi ezeket az előrejelzéseket, s törekszik minden módon védeni, megmenteni, ami az Isten által teremtett világból még ép maradt, és az életfeltételeinket jelenti.
Ugyanakkor a keresztény ember nemcsak a jövőt várja, hanem a jövő Urát is. A hívő nép kulcsszava nem a futurum (jövő), hanem az advent. Mi a világmindenség Urát várjuk, akinek a megjelenése egyben minden nélkülözés, nyomorúság, hazugság, szenvedés végét is jelenti, aki magához veszi majd a benne hívőket, és megítél minden gonoszságot, embertelenséget és istentelenséget.
Mi nem a világ végét várjuk, hanem azt a dicsőséges Krisztust, aki első ittlétekor kiváltott bennünket a pusztulás, az értelmetlen lét rabságából. Ezért is fontos, hogy ismerjük őt. Mert nem is azt kérdezzük, hogy mit hoz a jövő, hanem hogy kit hoz a jövő, pontosabban hogy ki készíti nekünk a jövendőt. Az, aki szeretett minket, és önmagát áldozta fel értünk.
A világ sok nyomorúságát nem tudjuk megoldani. Abban azonban bizonyosak vagyunk, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban. Hogy jó kezekben van a világ, a jövője is, van gazdája az életünknek, ezért tudunk reménységgel előrenézni a csüggesztő adatok ellenére is.
Nyugtató gondolatok a jövönkröl.
Van Erőm
Minden levegővétel Isten ajándéka. Olykor mégis megfeledkezünk hálásak lenni. Hiszen minden, ami az életünkben van az Ő hatalmas szeretetéből származik.
Hálásak lehetünk a családért, a gyerekekért, szülőkért, nagyszülőkért, hiszen minden személy okkal van az életünkben. Ezért hálával tartozunk Istennek a családunkért. Lehet, hogy néha megbántjuk egymást, fájdalmat okozunk, vagy úgy érezzük, hogy szeretet hiányban szenvedünk, de ne feleddjük el, hogy mindenkinek vannak hibái. A legfontosabb az az, hogy megbocsássunk egymásnak, mert “bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” -vagyis Isten aszerint fog megbocsátani nekünk, ahogyan mi megbocsátunk másoknak. Tehát, amit adunk, azt kapunk.
Hálásak lehetünk a mindennapi betevő falatért, a tiszta vízért, hiszen a földön több millió ember éhezik, vagy nincs mit innia. Hát nem kiváltságos helyzetben vagyunk! És még számtalan dologért hálásak lehetünk.
Közel az év végéhez, ne azzal legyünk elfoglalva, hogy mit szeretnénk megvalósítani, (Isten már előre gondoskodni fog az életünkről) hanem adjunk hálát azokért a dolgokért, amink van.
Nem csak a jóért lehet hálát adni, hanem a rossz dolgokért is.
Hálásak lehetünk a megpróbáltatásokért, mert azok által megerősödhettünk, vagy a szomorúságért, mert az által magtanulhattuk, hogy a öröm nem egy természetes dolog, hanem nagyon értékes. Hálásak lehetünk az ellenségünkért, vagy azokért is, akik fájdalmat okoztak, mert általuk megtanulhattunk megbocsátani, és elfogadni, szeretni embertársainkat.
Ne feledd: Légy hálás!
Hálásak lehetünk az ellenségünkért, vagy azokért is, akik fájdalmat okoztak…
November 30-a Szent András emléknapja, az advent kezdetére esik, és ekkorra már véget értek a mulatságok. Szeged környékén úgy mondták: András zárja a hegedűt. Ilyenkor november végén kezdődtek a disznótorok, ezért tréfásan Disznóölő Szent Andrásnak is hívják.
Az András-napi szokások legtöbbje a párválasztáshoz kapcsolódik. Erdélyben a református lánynak ki kellett mennie az udvarra, és a kötényébe csillagokat szednie. Miközben a szemével válogatta a csillagokat, azalatt tízszer visszafelé kellett számolnia 10-től 1-ig, de közben vigyáznia kellett, nehogy ugyanazt a csillagot kétszer is kiválassza. Ezután be kellett szaladnia a házba, a csillagokat az ágyába öntenie, hogy aztán megálmodja, ki lesz a vőlegénye.
Egyes népi hiedelmek szerint az András nap a legjelentősebb házasságjósló nap. A leányok titokban böjtöltek, és férfiruhaneműt dugtak a párnájuk alá, de jósoltak ereszrázásból is, hogy megtudják gazdag vagy szegény lesz-e a férj. A hallgatózásból való jóslással a férj eljövetelének az idejét, irányát tudhatták meg, de próbálkoztak ólomöntéssel vagy gombócfőzéssel is, amelyből a jövendőbeli férj neve vált ismertté.
A palóc lányok ezen a napon almát dugtak az eresz alá, amit Borbála napján a másik felére fordítottak, majd magukkal vitték az éjféli misére. Ha közben valaki megszólítja őket, akkor annak a fia vagy rokona lesz a férjük. Ezen a napon gyümölcsfaágakat is szoktak vízbeállítani. Ha karácsonyig kizöldültek, akkor az farsangi férjhezmenést jósolt.
A csángó hiedelem szerint ezen az éjszakán András elmondja az összesereglő farkasoknak, hogy hol találnak egy-egy birkát, tehenet, malacot. Ha a gazda azt akarja, hogy a farkas elkerülje a házát, akkor András-nap éjszakáján össze kell kötnie az ollót, mert így összeköti a farkas száját is.
Isten éltesse az Andrásokat!
1883. november 26-án Szekszárdon született Babits Mihály, költő író.A 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. 1941. augusztus 4-én hunyt el Budapesten.
Cica ma is várt minket, azért volt olyan nagy csendben.
A Katalin-nap a régi időszámításban az első téli nap volt, s mindenképpen határnap. A közismert időjóslás szerint: “Ha Katalin kopog, a karácsony locsog” – azaz ha ezen a napon beáll a fagy, akkor a karácsony esős, sáros, enyhe lesz, de ez érvényes fordítva is: ha Katalinkor az idő enyhe, akkor karácsonykor fagy lesz . Erre utal még: “Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik”, és ezt bizonyítja a közmondás is: “Ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz”.
Isten éltessen, Cica, boldog névnapot kívánok! Köszöntöm a Katalinokat,… aztán holnap megtudjuk milyen karácsonyunk lesz. 🙂
Kiváncsian várom! Vajon Cica már tudja, csak hallgat róla? 🙂
Szép napsütéses Katalin nap volt ma.A sár is felszikkadt, jöhettek a vendégek.Jöttek is, de ti nem voltatok közöttük. Vártalak, de nem jöttetek se gyalog se égitaligával. Volt pálinka bor és kacsasült és jó beszélgetések, csak ti hiányoztatok az asztal mellől. Bizony jó is lett volna öszegyűlni,mint a “régi szép időben”.
Szívesen mentem volna, Cica 🙂 de Piroska nem jelezte mikor és mivel megy 🙁 landol-e Kolozsváron 😉 van-e még hely 😛 biztonságos az a jármű 😮
Most azon gondolkozom 😕 mi lesz a kacsasülttel 😎 na meg a sokféle itókával 😀
Hm. Megpróbáltam seprünyélen, de nem ment.
Köd is volt, meg latyak, féltem nehogy egy másik seprünyeles repövel összeütközzünk.
Egyet se búsuld, Irénke, a kacsasültet, elfogyott, volt nincs a ti részetek is. Így jár, aki sokat gondolkodik, menjen, vagy maradjon. Annak már a füle se jut.
De reméljük, hogy jövőben….!
Piroska, Még szerencse, hogy nem indultatok útnak a seprűnyeles járaton! Sok manapság az ilyen fapados, elindulnak, de meg nem érkeznek. Szétszóródnak a világűrben és keringnek, keringnek, míg víz alá merülnek. Jövőben induljatok, amint már mondtam, égi taligával, lesz részetek bámulók hadában, s ha szerencsétek lesz meg is érkeztek, még mielőtt elfogy a kacsasült és kiürül a borosüveg. Akkor reménnyel találkozzunk jövőben!
Rendben, akkor jövöben. Máris készítem a gyomrom a kacsasültre. 🙂
Ma az 1935.november 23-án született Törőcsik Mari színésznőt köszöntjük! Törőcsik Mari a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Csodálatos!!! Csak az elöbb olvastam, hogy nagybeteg. Szegény!
Sajnos, igen. Pedig nagy vágya, hogy még színpadra lépjen. Bár teljesülne a kívánsága!
Tiszta szívböl kívánom!
Nagy siker lenne egy késöi megjelenése.
Egy kis ismétlés !
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ady_Endre
Nahát!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
(ezekröl a tankönyvek nem írt(n?)ak)
Veleszületett testi adottságai
Ady több átlagostól eltérő testi adottsággal jött a világra. Mindkét[4] kezén hatujjúsággal született. A rendellenesség enyhébb változatát jelentő, csupán csont nélküli, csökevényes bőrnövedékeket születése után – a tövüknél cérnahurokkal elkötve, elsorvasztva – a bába tökéletesen eltávolította.[4] Sokujjúságát később a költő a kiválasztottság táltosjeleként értékelte, és ez a közvéleményben is misztikumként lengte körül. Emellett „mindkét oldalt lenőtt” füllel, és feltűnően nagy, rövidlátó szemmel született. Felnőttként hiúságból nem hordott szemüveget, inkább egészen közelre hajolva olvasott. Lábai alkatilag véznák, gyengék, ennek tudhatta be bizonytalan járását, nagy bütykei miatt pedig speciális cipők viselésére kényszerült.[4]
https://www.marosludas.ro/2018/11/czirmay-csaba-levente-marosludasi.html?fbclid=IwAR3V_Ec_1wpCZK_Ux5onEZ8rtUBe70nWIGk7XENA5Q-jLFUwKApqvhFE_Uo
Irénke, Szívböl gratulálok, hogy a fiadat esperessé avatták!!!!!!!!!!!!!!!!
Ez számomra is nagy-nagy öröm!!!!!!!!!!!!! Kár, hogy az édesapja nem érte meg.
https://szekelyhon.ro/aktualis/uj-egyhazi-vezetoket-iktattak-be-a-marosi-reformatus-egyhazmegyeben
Óriási!!!
Bár ehhez hajszálnyi hozzájárulásom sem volt, mégis büszke, nagyon büszke vagyok rá, hogy egykor tanítványomról van szó.
Köszönöm szépen, Piroska.
126 éve, 1887. november 14-én született Áprily Lajos József Attila-díjas költő, műfordító. 1967. augusztus 6-án halt meg.
“Ámulni még, ameddig lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.”
“ameddig még lehet
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.”
Hazakerültem egy termékeny, nagyon termékeny hétvége után,-de ezt nem én tettem azzá, hanem kaptam, azaz részem volt benne. Most kipihenem a fáradalmakat és próbálom feldolgozni az élményeket. Az élményhalmazt.
Gratulálok, Piroska a sok-sok kiállításhoz.
Jó utat!
Köszi szépen!!!
Én is gratulálok.Csak ámulok,milyen kreatív vagy, én nem is tudom,mit tudnék alkotni ezekhez a címekehez. A bálna útja??? Ötletem sincs…
Szeretem a kihívásokat, gondolkodom a címeken s örülök, ha beugrik egy jó ötlet. Még jobban örülök, ha elküldtem a feldíszített borítékot,- amelyet szintén gyakran kiállítanak (pl. a közelmúltban Athénban)s legnagyobb öröm számomra, amikor meglátom küldött anyagomat az interneten.
Különben eltüntettem a rendetlenséget, elrámoltam a dolgokat, újra szép rend van a lakásomban. Most lakás, nem müterem. Mert elutazom. Útvonalam: Ried-Ingolstadt-Nürnberg-Kolozsvár-Beszterce-Kolozsvár-Nürnberg-Ingolstadt-Ried.
A hímzett párnák,fali díszek a Te munkáid? Gondolom,az osztrák ismerösök megcsodálják, nekik ez kuriózum.
Nem, ezek otthoni, erdélyi kézimunkák.
Fiatal koromban sokat kézimunkáztam én is, meg varrtam mindenfélét,- géppel. De ezek nem az én munkáim.
Csak a helyem van a nagy müvészi rendetlenségben. Mert én a kamera mögé bújtam, hogy megörökítsem. 🙂
Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy a fenti fotót hova küldtem. 🙂
Úgy gondolom,hogy nekünk küldted, a blogszobába, Blogúrnőasszony (Laci jobban tudja ezt a titulusodat.)! Egy kérdésem van, Piroska. Ebben a nagy “művészi rendetlenségben” nem kérdezed meg : -És hol vagyok én??? Keresünk mindnyájan, hátha megtalálunk!
🙂 🙁 😉 😀 😛 😮 😎 😕
Köszöntünk szeretettel!