Kint sertepertélünk. Borcsa eltűnik. Mennék be. Nem lehet, a nappali ajtaját a legnagyobb székünk torlaszolja. Beszuszukálódok. Borcsa a konyhában, rajta hímzett kötény, alatta kis szék, mosogat. Közli, hogy a széket azért cipelte az ajtóhoz, hogy titokban tudja lerendezni a meglepetésmosogatást. De most már, hogy jöttem, át is adja a szivacsot. Dolga van, várják az irodában, pá.
Hozzászólások