Tavasz

Hogy mik voltak a hétvégén?!
Először is megjött a gólya. Péter vette észre. Március 15-e volt, ünnep után vendégeskedtünk. Péter a tömegben biciklizett. Egyszercsak felnézett a sok láb között, s hát ott a fészekben a gólya. Volt nagy öröm. Már régóta vártunk. Amúgy az ünnepséget példásan viselték, Borcsa a bevezető ének második soránál hátravetette magát, s szundizott. Az istentisztelet közepére Pétert is sikerült apa ölébe tuszkolni, így eggyel többen ülhettünk.

Az ünnep utáni ünnep sötétedésig tartott. Ment a nagy gyerekvihánc a templom körül. Mikor másodszor próbáltuk sikertelenül összeszedni a csuromvizes gyerekeinket, az uram legyintett: Hagyjuk, ha kiütik magukat, holnap reggel elviszem a nagyszülőkhöz.

Hát hagytuk. Még nem ütötték ki magukat. Pedig szombaton is gyúrtunk a megfázásra. Borcsa pocsolyába esett. Elázott a ruhája csúszdázás közben. Szemerkélt az eső. Mi pedig az urammal nagy nyugodtan ültünk egy jóravaló helyen, tudtuk, a gyerekek jó kézben vannak. Tényleg így volt, ezt onnan tudjuk, hogy hosszas alkudozások után sikerült a nap végén hazaindulni.

Másodszor pedig kiesett az első foga Péternek. Van egy nagyfiúnk. Süt a nap.