Zenédre táncolnak virágaim
Kolozsváron Lia barátnőm kiváncsi volt a Terényi Ede zenéjére összeállított Galériámra. Az Örömöt tettem fel a lejátszóra, s egyszercsak megjegyezte:
És ezt nem a képeid után írta Ede, ezt a zenét?!!! Nem jön, hogy elhiggyem!!! Ez olyan, mint egy meditációs zene!!! Pont ami ezekhez a virágokhoz kell. Mintha táncolnának rá a virágok.
Mikor Edének elmeséltem, hogy egy barátnőm azt mondta: zenédre táncolnak a virágaim, ő azt válaszolta, lehet, hogy már akkor a virágaidra gondoltam, mikor született a zene. Ezeket a misztikus kapcsolatokat nem lehet megmagyarázni. Különben igen találónak vélem az összeállítások címeit is: Öröm, meg Bűvölet.
Jaj, de szépet mondtál, válaszoltam neki a vonal túlsó végén. Köszönöm. Kati ezt így reagálta le: valószínűleg mindketten ugyanabból a szférából, ugyanabból a világból hoztátok le azt a dolgot, masszát, vagy ihletet, nevezhetjük bárminek, amiből te virágokat festettél, ő meg zenét írt, azaz ő hallás anyagává, te meg a látás anyagává formáltad azt. Hogy ez nem egyszerre történt, annak nincs semmi jelentősége. Mert tulajdonképpen idő nem létezik.
Utána te ezeket zseniálisan a fizikai síkon összekapcsoltad, összebogoztad, egységbe kötötted, így egyszerre lehet hallani és látni a kettőt. Tehát a két szálat, amely egyhelyről fakadt, de két különböző ember eltérő időben és térben mást teremtett belőle, te újra egyesítetted. Egységgé hoztad össze megint ezen a fizikai síkon. Méghozzá a technika vívmányaival. A komputerrel. Te tulajdon-éppen a technikával, a 21 század legfejlettebb technikájával(!) is művészetet alkottál! Megtaláltad a technikában azt az eszközt, amellyel egyesíteni tudtad a szálakat.Több adottságod van, melyeket párhuzamosan nagyszerűen tudsz uralni.
Még valamit. Azok az emberek, akik egy szférából valók, egymásra találva, bár addig nem is ismerték egymást személyesen, ha találkoznak, ha érintkezésbe kerülnek, örvendenek egymásnak. Szinte vonzzák egymást. Az az érzésük, hogy jé, mi már ősidők óta ismerjük egymást. Igen, mert ez tulajdonképpen egy újratalálkozás. Itt a fizikai síkon. Mint mikor a vízben két olajfolt találkozik s összefolynak. Mert azonosak.
Csodálkozva figyeltem, amiket mond, ami tünhetett kétkedésnek is, de az nem azt jelentette részemől, hogy én ebből semmit nem hiszek, hanem azt, hogy vajon igaz volna? Miért ne! – fogadtam el a hallottakat s figyeltem tovább.
Most, hogy meghallgattuk a hangoskönyvedből a Szakíts időt! – az a gondolat ötlött fel bennem, hogy milyen intelligensen programáltad be az életedet. Milyen bölcsen időzítettél mindent az életedben.
Hogy én?! Hát én csináltam? Én programoztam be? Ez lehetetlen!
Persze, hogy te! Senki más. Te készítetted el a programodat leszületésed előtt. S vállaltad, hogy a programot módosítás nélkül leéled. Esetleg beleszólhattak a terved készítésébe mások is, a karma, bölcsesség urai, istenség, de a tied volt a végső szó, hogy vállalod, ezt leéled. A születéstől a halálig a szövegkönyv, az életfilm, a program a te döntésed alapján történt. Ezt vállalom, leélem, tehát megszülethetek.
A te életfilmed bölcsen van összeállítva, – folytatta Kati.
Az életed első részében eleget tettél a földi feladataidnak: házasság, anyaság, munka, s amikor felszabadultál, úgy volt beprogramozva, hogy csak akkor, (nem azelőtt, hanem csak miután azt elvégezted!) fordítottad figyelmedet szellemi tevékenységekre: művészet, irodalom, technika.
A szellemi tevékenységedet te párhuzamos ágon folytatod: irodalom, képzőművészet. De zenei téren is haladsz, azt is műveled, mert kiválogatod a zenét könyveidhez, képeidhez. Igy tulajdonképpen három művészeti ágat foglalsz egybe.
Ha csak festettél volna, lehet jobban előrehaladtál volna, nagyobb dolgokra lettél volna képes. Te azt a talentumot, amit Karcsi bácsi emlegetett, hogy köszönd meg a Jóistennek, te megosztottad, három fele osztottad. És párhuzamosan haladtál három ágon. Fantasztikus, milyen böcsen volt ez megírva! Ezzel a hármas talentummal sokkal több emberhez tudsz szólni, mint az olyan, aki csak egy ágon halad. Egy csomó embert ismerek itt Kolozsváron, akinek a könyvtárában ott van valamelyik hangoskönyved. Ez a te hármasságod egy fantasztikus nagy szellemi adottság.
S ezt te nem kaptad, mert semmit nem kapunk csak úgy, hanem megdolgoztál érte. Keményen megdolgoztál érte, hogy ez kibontakozzon benned. Most is, ebben az életedben, meg előző életeidben is.
Te az exakt tudományokat is súrolod, a pedagógiát is, a lélektant is uralod. Ezért tudsz te a művészetnek három ágán párhuzamosan haladni, mert a lélektanban otthon vagy. A lelki rezdüléseket elméletileg és gyakorlatilag is érzed. Ez már egy hozott valami, az előző életeidben is ezt művelted. Mert egy életben, 30-40 év alatt ennyi mindent nem lehet megtanulni, megtapasztalni. Minden életedben az újonnan szerzett tapasztalat hozzá adagolódott a már meglévőhöz. Úgy látom, te minden téren komolyan elvégezted a feladatodat. Komolyan, mert másként nem jutottál volna ilyen eredményekhez. Előző életeidben sem egysíkon haladtál, hanem egyszerre 4-5-6-vagy akár nyolc síkon. Ha nem lenne tapasztalatod, most nem csinálnád olyan könnyen. Itt nem a technikai ügyességről van szó, hanem a többletről, a tehetségről, amit előző életeidben szereztél. A tehetség magába foglalja az előző életed, vagy életeid során szerzett tapasztalatot, tudást.
Találónak véled a Galéria címét: Öröm?
Igen éreztem, különösen a vége felé, amikor a nagy káosz után a kobaltkék alapon megjelentek a sárga virágok, melyek mintegy sugallták, hogy leülepszik minden s új élet, új rend fakad ki az egészből. Színben és zenében egyaránt érzékeli az ember azt, hogy kirobban a kezdet öröme.
Ennyit a beszélgetésről.
Most erről eszembe jutott, hogy Kolozsváron mennyire sugárzott minden arc az örömtől. Mennyire boldogan csillogtak a tekintetek és mindenki hogy mosolygott.
Igen, mindenki mosolygott. Még ma is látom.
(Most én is mosolygok, mert olyan jólesik visszaemlékezni rá).
Hozzászólások