Fekete Nagy László írása
(Előszó a Színek és szavak című könyvhöz)
Rohan az idő és a mai ember versenyt fut vele. Időhiányban szenvedünk valamennyien olyannyira, hogy néha nincs időnk számadásra se. Miközben génjeink hajtanak a fajfenntartáshoz szükséges anyagi javak megteremtésére, sokszor nem vesszük észre azokat az embertársainkat, akik nem bírják a terheket, beleroppannak ebbe az őrült futamba, és szó nélkül tűrik vesztes létüket, Istenre bízva sorsukat. Bár ebben a túlhajszolt világban a magának élő ember képes megfeledkezni a társadalom által kiszorított hátrányos helyzetű társairól, hála Istennek, vannak felebarátaink, akik időt, erőt és anyagiakat áldoznak a rászorulók felkarolására. Az ő hívó szavuk nyomán ismerkedtem meg négy évvel ezelőtt egy jótékonysági célokkal rendezett bálon Horváth Piroskával, az erdélyi származású, Ausztriában élő festőnővel! Először festményeire figyeltem fel, majd megfogott az ő személyisége is, és ma már, szoros baráti kapcsolat fűzi egymáshoz családjainkat. Horváth Piroska a bál rendezőinek adományozott festményeinek árverezéséből összegyűlt pénzösszeget idős, tehetetlen embertársainak megsegítésére ajánlotta fel. A segíteni vágyás hozott össze bennünket akkor, és azóta minden évben találkozunk ezen a jótékonysági rendezvényen.
Ma már a kommunikáció modern eszközei lehetővé teszik az emberek közti kapcsolatok ápolását. Horváth Piroska internetes naplót vezet. Életnapló ez, amely a festőnő barátait tömöríti maga köré egy tarka csokorba, és amely olyan világot tár elém, ahol úgy érzem magam, mint egy lelki oázisban. A festőnő képei, irodalmi alkotások, életrajzok a művészvilág és a tudományok területéről, művek gazdag katalógusa, érdekes bejegyzések a napló tulajdonosa és a hozzá közel állók részéről teszik színessé a napló gyakran változó oldalainak arculatát. Itt, ebben a lelki oázisban ismertem meg M. Simon Katalin író- költőt is. Miért nevezem így ezt a tehetséges alkotót? Azért, mert rövid verseibe tömörített gondolatai mögött a figyelmes olvasó hosszabb lélegzetű prózába illő világot fedezhet fel, meséi és elbeszélései olvasása közben pedig a lírai költemények ritmusa és képvilága észlelhető.
Horváth Piroska és M. Simon Katalin felnőtt korukban találkoztak, és évekig ugyanabban az iskolában pedagógusként oltogatták nagy lelkesedéssel az ifjú nemzedék lelkébe az igaz, a szép és az emberség nemes tulajdonságait. Mert ember fiából embert faragni, ez az igazi művészi alkotás! És ha megkérdeznék tőlem, hogy a két művész különböző egyéniségében mégis találok-e közös vonásokat, hát azt felelném: Igen! Első sorban mindketten Erdély szülöttei, és pedagógusok. Közös vonásuk még az érzelmi gazdagság, az önkifejezés tömörsége, és ezek megvalósításának eszközei Horváth Piroska ecsetjéből a színek, M. Simon Katalin tollából meg a szavak. Közös bennük az is, hogy mindkettőjüket mestereik olyan fából faragták, amelynek közelében jól érzi magát az ember. De mindenek között kiemelem azt a közös vonásukat, hogy miután becsukták a katalógust és átadták a pedagógusi stafétát, tovább élt bennük a teremtő vágy és isteni kegyből kibontakozott bennük a megszólalásnak az a formája, amely művészi hajlamukról adott bizonyságot, megvilágítva számukra küldetésük kiteljesedésének útját.
Horváth Piroska festményei többségükben miniatűrök, de vannak nagyobb méretűek is! Festői stílusa egyedi, a képek tematikája gazdag. Virágfestményei, úgy sorakoznak, mint a gyermekcsemeték tanévnyitón osztályfőnökük vigyázó tekintete alatt. Rajtuk a virágok, mint egy-egy mosolygó gyermekfej. Tájképei, a festőnő barangolásai közben látott tájainak képzeletbeli, megjelenítése a vászon falán. A tavasz, a nyár az ősz és a tél élettel teli pillanatképek! Különböző az absztrakt festményeinek témaköre is, de lélekből fakadó gondolatcsermely mindahány. Festményeinek meleg, vidám színfoltjai bizakodással töltik be a szemlélők lelkét.
Simon Katalin gyermekekhez írott verseinek ritmusa, dallama és gazdag szókincse könnyen szállhat szájról-szájra a gyermekek világában. Meséinek szereplői viselkedésük, beszédük által példamutatók, egyéniségformálók. Prózáiban tanulságos életképekkel szembesül az olvasó és belekóstol a szerző ízes, finom humorral fűszerezett nyelvi világába.
E könyvben megjelenő versei mélyről feltörő tiszta forrásból fakadnak. A természet, oly közel áll a szerző lelkéhez, hogy gyakran azonosul vele, és ez által verseiben a természeti elemek emberi tulajdonságokat hordoznak, és emberi érzelmeket, gondolatokat közvetítenek.
Egyéniségének megfelelően Horváth Piroska alkotó munkájára jellemző a kötetlen stílus, míg M. Simon Katalin inkább a kötött versformát választja. Jelen kötetből kiemelném az „Új harmónia” kép- és verspárost, ahol a havas téli táj képe és a vers „Az élet e tisztaságban”, harmonikus egységet alkotnak, és együtt hangsúlyozzák a művészi páros lelki frisseségét.
Mint művészet kedvelő építészmérnök, meglepődtem, de ugyanakkor megtisztelve éreztem magam, amikor a szerzők megkértek, írjak tevékenységükről és megjelenő új könyvükről. Bár nem vagyok szakértője egyik műfajnak se, de szeretem a szépet és örömmel tettem eleget barátaim kérésének, miközben így gondolkodtam: Ahhoz, hogy az olvasó célba jusson, utat kell építeni neki. Én elvállaltam hát az út építőjének szerepét. A 60 évet betöltöttem és életemben most először tettem ezt, remélem a szerzők és az olvasók megelégedésére.
Temesvár, 2012
http://piroska.jimdo.com/könyvek/
Hozzászólások