Egy estefelé hamarjában eldöntöttük: kihasználjuk, hogy apa másnap hivatali okokból Székelyföldre utazik, s vele tartunk. Pikk-pakk megtöltöttük az autót, a gyerekek oviztak, úsztak egyet, s irány Csík. Az úszás megtette a hatását, békésen szundikált a gyereknép, Borcsának nem fájt a torka, s különösebb kaland nélkül elérkeztünk a nagyszülőkhöz.
Szombaton takarni mentünk. Hunor térképet rajzolt, melyen feltüntette a fontosabb bokrokat és páfrányokat. El is jutottunk a tett színhelyére. A gyerekek vígan futkároztak a hőségben, Péter természetesen kalap nélkül. Ez némi aggodalmat keltett Gábor tatában, meg volt győződve, hogy a gyermek napszúrást kap. Péter példásan gereblyézett. Kitartóan fésülgette a kaszálót. Borcsa is szerszámot ragadt egy fotó erejéig. 😀
Délre megfőtt a bográcsos, jóízűen belakmároztunk. Magdi mamát rajtaütésszerűen felköszöntöttük. Majd békés szundi következett a mogyoróbokrok árnyékában. Hunor tekintélyének és apa meséjének köszönhetően a felnőttek valóban szundiztak, a gyerekek pedig minimális hangzavar kíséretében nem szundiztak.
Néhány buglya után hazaindultunk, s otthon felhabzsoltuk a hideg dinnyét.
Hozzászólások