Alig értünk haza a nagyszülőktől, a gyerekek bepakoltak a hittantáborra. Akkurátusan tele gyúrták a hátizsákokat 7 napra való cuccal. Bizonygattam, hogy 6 nap lesz, de úgy néztek rám, mintha el akarnám rabolni a hetedik tábori napjukat.
Indulásig még 27 óra volt, de legalább volt idő újra és újra átrendezni a pakkot.
Vasárnap ebéd után 10 percenként hitetlenkedtek, hogy hogy nincs még 6 óra? Társasoztunk, filmet néztünk. Lassan csorgott az idő.
Estére izgatottan toporogtunk a plébánia udvarán. A nyitóbeszéd külön hangsúlyt fektetett a telefon nélküli táborozásra. Mindenki le is adta a készülékét becsülettel. Péternek és Borcsának nem volt, mit leadnia, ezért sürgősen telefont követeltek. Könnyű búcsú után, kettesben hazaindultunk.
Minden nap vacsoráztattam. Hiba volt. Borcsának nagyon hiányoztam, főleg amikor esténként felbukkantam. Szerda este hazasétáltunk. Be nem állt a szája hazáig. Szomorkodott egy sort, panaszkodott a lányokra, majd elmondta, milyen új barátokat szerzett. A misét következetesen szentmiseként emlegette, s lefekvés előtt nemcsak hálát adott és kért, mint eddig, hanem bocsánatot is kért. Végszóként kiselőadást tartott Józsefről és testvéreiről.
Másnap reggel apa visszaszállította a táborba, Pétert pedig elvette vérvétel végett. Valójában a fiú kellett volna otthon aludjon, mivel előző délután logopédusnál volt. De hallani sem akart róla. Éjszakára visszavittük. Ebből gondoljuk, hogy bejött neki a tábor.
Péntek este tábortűz, előtte közös mise a jólnevelt denevérrel, aki meg se moccant a mise alatt. Biztos katolikus volt, hogy ilyen jól bírta.
Az idén is zengett a gyermekhangtól az Árpád-kori templomunk. Szívdobogtató volt kicsiny, elöregedő egyházközségünket tekintve. Ezért szerettem az esti miséket.
Sötétedésre apa is megérkezett. Éjfél felé hazacuccoltunk. Alvás másnap délig, az élménybeszámoló azóta is tart.
Köszönjük.
Hozzászólások