Borcsa irtó nehezen viseli, ha nem az ő szülinapját ünnepeljük. Ugye ez egy esztendőben elég gyakran előfordul. Mindig a telet várja (decemberi). Reménykedik, hogy a tavasz után tél jön.
Vannak hétköznapok, amikor reménykedve kérdez rá: talán ma van a szülinapom? Hát nem. Nem ma van. Zokogva bevonul a gyerekszobába, szipogva énekli saját magának a névreszóló szülinapos nótákat. Kedvencünk a román: Borcsi să trăiască, Borcsi să trăiască! La mulți ani!
Hozzászólások