Őszi vásár után szülinapra indultunk. Julika és Panna volt az ünnepelt. Ajtónyitás után Julika végignéz rajtunk, s megjegyzi: Ja, azt hittem a vendégek jöttek (megtisztelt, hogy családtagnak tekintett). Majd nagy örömködések közepedte Borcsa nyakába ugrott. Érthető volt, hiszen nyaralás óta nem találkoztak, ám akkor igen mély barátság szövődött közöttük. Ajándék megvolt, bemennek a szobába, s Julika megkérdezi Borcsát: Téged hogy is hívnak?

Ez még csak a kezdet volt, nemsokára benépesítettük a házat, akusztikailag pedig az egész tömbházat. Lett egy Sára kutya, kölyök, nem is bírta a nagy szeretgetést, egy idő után belealudt a mókába. A hörcsög előrelátóan a szekrény tetejéről figyelte a partit, a tavaly ilyenkor távirányítós autóban cikázott a szoba közepén.

Volt társas, babázás, kutyázás, diavetítés, buli és torta. Az éjszakát a gyerekeink a keresztanyjuknál töltötték, Kincső alaposan vendégül látta őket. Mi pedig egy kedves barátunk szülinapjának örvendeztük egészen hajnalig egy jóravaló helyen.