Péter szülinapján Zilahon ébredtünk. Titkos megegyezés szerint az ünnepelt előtt. Borcsa ezt komolyan vette: szombaton fél 7-kor riadózott. Mire a fiú felébredt, a torta fel lett díszítve, csokréta leszedve, lufik felfújva, felkötözve. Volt nagy örömködés.
Reggeli után dobostorta. Az igazi buli ezután kezdődött a szatmári fürdőben, ahova a két gyermeket a nagyszülők szállították. Ezuton is köszönet nekik azért, hogy két mondatnál is többet tudtunk váltani az urammal anélkül, hogy valaki közbevágott volna. Tiszta királyság volt zenét hallgatni, bambulni.

A fürdő jó móka volt, mindenki talált kedvére való foglalatosságot. Az ebédet erősen dícsérte az aprónép. Hát még a fagyit. Hazafelé nagynénitől gombát kaptunk, jó sokat. Az ünnepelt dícséretére legyen mondva, addig egy tapodtat sem mozdult, míg mind a két láda csiperkét közös erővel meg nem pucoltuk. Este a jól végzett munka örömével dőltünk be az ágyba.