Szülinap

A családfő szülinapjáról már írtam egyszer rég.
Az utolsó bekezdésben említett helyzet keveset változott a négy évvel ezelőttihez képest.

Az idén jó időben megrendeltem az ajándékkönyvet. Egy héttel a nagy nap előtt haza is vittem elrejteni. Péter tettenért. Sajnos beavattam a titkokba. Innentől számítva 10 percen belül fel lett köszöntve apa. Hiába mondtam, hogy még alszunk hatot, nem ma van s ilyenek.

Így tehát az igazi szülinapra nem készültünk semmivel (a tortát hétvégén megettük). Vagyis a gyerekek igen, két rajzzal. Gondoltam, mégsem tisztességes úgy tenni, mintha egy átlagos kedd lenne. A gyerekekkel az utolsó percben megbeszéltem: meglepi vacsorát készítünk apának szülinapjára.

Gyorsan rajzoltak egy-egy apát, jól áthúztál pirossal, s kiragaszottuk a konyhaajtóra. A biztonság kedvéért elmondtuk, hogy tilos belépni, mert takarítunk. Apa rendes volt, s elhitte. A gyerekek pedig nagyon élvezték, hogy becsaptuk apát.

Péter feldarabolta a salátának valót, Borcsi rászórta a tökmagot, a sajtokat teleszúrkálták dióval. Elővettük a legvidámabb abroszunk, s aranyszalvétával terítettünk. Közben megbeszéltük, hogy a legnagyobb ajándék az lesz apának, ha jólnevelten üldögélünk az asztalnál, senki nem hisztizik és nem ugrál fel. Borcsi hamar feltette a diszkófülbevalóját, amit saját megállapítása szerint szülinapom is kell viselni, felhúzta a vízfejű macskás gyűrűjét. Meggyújtottuk a gyertyát a kézműves csokin, s leoltottuk a villanyt. Ekkor lépett be az ünnepelt. Dalra zendítettünk. Ő meglepődött. Pont mint a filmekben. Ennyi.