A kórházi ablakunk egy háztetőre nézett, ahol rendszeresen gyülekeztek a galambok. Voltak barátok, ellenségek, szerelmesek. Egy-egy varjú is bekukkantott. Irtó jó móka volt élő egyenes adásban figyelni őket. Megbeszéltük, hova mehetnek, honnan jöhetnek, mit ettek, miről beszélgetnek. Hívtuk őket (még cserkészkoromból tudom utánozni a galamb búgást), jöttek, néha válaszoltak is.
Hozzászólások