A színházba menő nap úgy indult, hogy reggeliben értesültünk arról, hogy aznap zárva az óvoda. Nem volt mit tenni, négyesben indultunk dolgozni. Délig nálam volt az aprónép, majd az apjuk munkahelyét vették ostrom alá. Apa kitűnően védte ki az édességajándékokat, előre szólt a kollégáknak: nem ettek semmi normálisat a gyermekek, ne tömjék édességgel. Egy valakinek nem szólt. Tőle egy óriási tábla milkával érkeztek. Ebédidőben Péter ügyesen kiválasztotta a menüt, nem kóstolta meg. Mikor visszaértek az irodába, megéhezett. Ismét le az alagsorba. Kikért egy káposztát, megnézte, megnyalta, oszt jóllakott. Apa idegei elég borzosak voltak.
Hazafele indultunk, mikor Péter eltűnt, seperc alatt otthagyta az apját és Borcsát az iroda előtt. Hogy merre rohant a több szintes épületben, nem lehetett tudni. Talán kiment az utcára a többi iskolással együtt. Én az utcán kerestem, az uram az épületet fésülte át. Borcsa közben ügyelt magára, hogy ne vesszen el. Természetesen a konyhán találta meg, a szakácsnénik tömték.
Délután alvás nem volt, viszont volt pár meccs. Emlékezetesnek számít a Borcsa színházi szerkójára vonatkozó cirkusz, ami két napon át ütötte fel a fejét.
Folyt. köv.
Hozzászólások