Szilveszterre szokás szerint erőst készültünk. Helyszín a faluban, barátoknál.
Tervekben itt sem volt hiány: menü egyeztetve, mikor mennyit alszunk előtte, ki, mit vesz fel. Szilveszteri parti után a gyerekeket szétszórjuk a nagyszülőknél, vonatjegyek megvásárolva, kezdődhet a vakáció.
Borcsa szombat este hasfájásra panaszkodott. Éjszaka jött a megállíthatatlan hányás, hasmenés. Kora reggel pelenka és gyógyszervásárlás. Délig többször is rácsodálkoztam, milyen találó kifejezés a sugárban hányás. A mosógép állta a sarat. Szilveszter délutánján már ment a perfúzió a kórházban. A fiúk a tervek szerint szilvesztereztek. A menüből szinte semmi nem készült el. S én egy tarka mackóban egy pici kórházi ágyon lestem Borcsát, mikor tér magához.
1-jén hazaengedtek. Este láz, másnap újra hányás. Konzultálás gyerekorvossal, kalandos gyógyszerbeszerzés. A gyógyszer 10 másodperc múlva kihányva. Utolsó esély a kóla. Nem működött. Vissza a kórházba. Ismét perfúzió. Már harmadik napja. Hányás nincs, hasmenés van. Reménykedünk. Borcsa irtó cingár lett. Nyúzott és fáradt.
Ui. Pénteken szabadultunk. Borcsa virgonc. Diétázik. Rotavírus volt. Piri mama néha felváltott a kóházban, hogy a munka mezején is helyt tudjak állni. Ezt egy adag vírussal háláltuk meg.
Hozzászólások