Szerep

Mamika kivasalta a miesnapi viseletet, majd hazautazott. Egész délután dolgoznom kellett volna, nagyon. Jóanya nem marad le a gyereke évzáró ünnepségéről. Jódolgozónő nem hagyja cserben a kollégáit egy hegynyi stempliznivalóval. Lelkiismeretfurdallás közepedte Jóanya lettem, s négykor kivágtattam az irodából. Még volt idő elvenni a kamrából a süteményt, gyerekeket az oviban díszbe öltöztetni, zuhé közben a kicsikultúrba megérkezni.
Hagyományokhoz híven Péter vizesre rohangálta magát (legutóbbi óvodai ünnepségünkről Nagy Laringitisszel tértünk haza). Közben bekaptak egy-egy szendvicset, amit íratlan szabályok szerint a műsor után ildomos elfogyasztani. S mindenképp átadták az óvónéniknek a virágot, amit szintén a produkció végén kellett volna (tudtak ők valamit, amit mi nem).

Kezdetét vette a műsor. Péter magabiztosan levonult a színpadról. Borcsa szerepe az első 10 percben lejárt, ekkor zokogásban tört ki. Ott rostokolt a kisszéken, s csorogtak a krokodillkönnyek. Péterhez akart menni. Naná, Péter anya öléből figyelte a produkciót. Az óvónénik kedvesen marasztalták. Péter felment a színpadra, kiszabadította Borcsát, s kézenfogva levonultak. Néztük, nézegettük az előadást.

Egyszercsak megjöttek a vendégeink. A kis- és középcsoport javában szerepelt, amikor hazaindultunk. Kezdődhetett a móka Mártonnal és Julcsival, akit Borcsa követezetesen Jancsinak szólított, pedig ránézésre inkább volt Julcsi, mint Jancsi.