Szombat este Péter mutogatja a dudorokat a lábszárán. Mindegyiken egyet-egyet. Kékülnek, zöldülnek. Mikor hazaértek a szánkózásból, mesélték, hogy Peti egyedül csúszott le, s felborult. Testi sértés nyoma nem látszott, nem firtattam a dolgot.
Este szépen sorban kiderült, hogy a fiú egyedül akart szánkózni. Repült lefele rendesen a szilvafáig. A fejét beütötte a fába, a lába pedig beszorult a szánkóba. Apa mellette szaladt, s mégis. Tettünk rá borogatást. Mármint a fiú lábára. Péter tíz perc múlva gyógyultnak nyilvánította a dudorokat.
Peti is úgy járt ezzel a nagy egyedül szánkózással, mint az anyja vagy negyedszázada. Nagy nehezen kiharcoltam, hogy egyedül ereszkedjek a dombon. Mindenki egyedül ment, csak én Tatával. Repesztettem lefelé rendesen. Meg sem álltam sehol, csak a patak lékjében. Pont befért a lyukon a szánkó eleje s a két lábam. Rám fagyott a harisnya, mire hazabaktattam.
Hozzászólások