Mesi, kedves, újdonsült barátnőm, azt találta írni nekem, hogy már várja ezt a címet. Tudom, tudom, azt várja, hogy arról számoljak be milyen friss jogosítvánnyal száguldozni. Merthogy nagymamaként arra adtam a fejem, hogy tanuljak. Tanulok vezetni. Ja, s csiszolom a német nyelvtudásom is. Tanulni sosem késő. Ezért mást is tanulok. Tanulok: nem cigarettázni, tornázni, szobabiciklizni, rendesbiciklizni, gerincet nyújtani, s tanulok boldognak lenni. Úgy tűnik mind sikerül. Az elméleti vizsgán sikeresen átmentem, kedden már volán mögé ülök. Szóval száguldozok. Erre is, s arra is. Annyi mindent tanulok, hogy úgy érzem egy nagy száguldás az életem. De ez jó! Olyan kétszázhúsz felett rohanok, s élvezem.

Aztán száguldozok az udvaron, gereblyével a kezemben, s gyűjtöm a szép színes leveleket. Ma is összegyűjtöttünk egy hegynyit. Száguldozok tyúkot kiereszteni, s etetni, itatni, kutyával játszani, tavat, erdőt csodálni, eget bámulni, friss levegőt harapni, gombát gyűjteni, szőlőt szemezni, diót törni, s száguldás közben meg-megpihenni, egy jó könyvet olvasni, szerelmemhez bújni, s egyszerűen boldognak lenni. De nemsokára tényleg megkapom a jogot arra, hogy autót vezessek. Eléggé izgalmas belegondolni, hogy egy böhöm nagy vasdarabban ülök, s irányítom, sőt, mi több, száguldozok vele. Ejsze jó lesz, ha szorosan megkötöm a kötényem, s erőst odafigyelek. Ígérem, hogy be fogok számolni róla, miféle sofőr válik belőlem. Persze, ha megélem.

Addig is: Hozé Ármándó forevör! S plusz Izaurát is szabadítsuk fel!