Egy reggel Anya ül a dolgozdában, gyártja a gyártanivalót, s azt hiszi, otthon minden rendben. Csörög a telefon, fél órával később, mint szokott. Már hallja is a hites ura szokásos reggeli mondatait: minden jól ment, reggeliztek, a pirulát mindenki beszedte, oviban vannak. Hát ebből ma reggel csak az “oviban vannak” rész volt igaz. A szokásos fél órás készülődésből másfél óra lett. Az uram feldúlt hangjából egyből megértettem: a pirulát nem szedte be senki, a reggeli malackodás volt, s a fiú tempója mellett a csiga versenymotoros lehetett volna.
Péter nem akart semmit, amit felnőtt szempontok szerint akarni kellett volna. Borcsa pedig rájött, hogy nem tud oroszul. Bruhaha. Apa sem tud. Bruhaha. Ki fogja őt megtanítani? Bruhaha. Apa tűrte ameddig tűrhette. De amikor az autónál kitört az x-edik számú palotaforradalom, kitátotta a száját. Csapkodva, jó hangosan cserélte meg a gyereküléseket. (Tegnap rossz sorrendben tette vissza – Péter szerint). Emberből van ő is.
Ui.: Jövő héten egy órával korábban kelünk.
Hozzászólások