Pötty

Megjött a szép hosszú hétvége. Izgatottan készültünk, hiszen először látogatott el hozzánk a 8 hónapos unokatestvér. A gyerekek rajzokat készítettek, felnőttekül pedig igyekeztünk elfogadható állapotba hozni a házat. Piri mama kedden hazautazott. Borcsa egészségesnek tűnt, minden adott volt egy vidám családi hosszúhétvégére.
Szerda délben, mikor félúton járt a vendégsereg, Borcsán gyanús kiütések jelentek meg. Szakirodalom elolvasva – nem pont himlő. Szomszédasszony megszakérti – nem bárányhimlő. Felhívom az öcséméket, mérlegelnek, végül nem fordulnak vissza.

Megy a nagy örömködés másnap reggelig, amikoris hólyagocskák díszitik a leány testét. Orvoshoz el. Diagnózis: hólyagoshimlő. Borcsa virul. A vendégek még egyet alszanak, s valószínű a vírustól megfertőzve elindulnak hazafelé.

Zselyke példásan viselkedett, hagyta, hogy babázzunk vele. Az éjszakákat nem mulatta át (vagy csak mi nem hallottuk).

Ahogy kihúzták a lábukat a házból, Borcsán súlyosbodtak a tünetek. Lázban megdöntötte a családi rekordot, a hólyagok nőttek, szaporodtak és viszkedtek. A leány éjt nappát téve skandálta: Megőrülök ettől a bárányhimlőtől! Nem akarok bárányhimlős lenni! Néha így bíztatta magát: Bírd ki, Borcsa, bírd ki. Ahányszor tükörbe nézett sírva fakadt.

Egy szülinapot lemondtunk, a következőt ma fogjuk. Ugyanis ma reggelre Péter is megpöttyösödött, tehát Borcsi hiába gyógyul meg a szülinapjára, nem hívhatunk vendégeket. Folyt. köv. – én még nem voltam bárányhimlős.