Csütörtök reggel izgatottan pattant ki a jónép az ágyból. Előző este közösen bepakoltuk a hátizsákokba az óvónéni listáján szereplő tárgyakat. Ovi után a városba indult a Mókuscsoport. Pizsamaparti lesz óvónál. A tömbházban.
Volt egy nyugis csütörtök esténk. Munka után nem rohantunk haza. Még filmet is néztünk. Közben telefont szorongattam. Nem hívtam, csak vártam. Nem csörgött. Biztos minden rendben.

Péntek délután ment az apjuk a gyerekekért. Két fáradt, élményekkel teli manót szedett össze. És nem ugyanabban a ruhában voltak 24 órán át, amiben elmentek. Lett egy pókemberes pizsamánk, viszont eltűnt a neszeszer. Este Borcsa magához tért, ontotta magából a sztorikat. Félálomban jó volt hallgatni. Megvolt az első rövid táborozás.

Hogy óvónéni nem semmi, azt onnan tudjuk, hogy 14 gyerekkel elbírt, s másnap még festeni sem hívta az apukákat. 😀