Hétvégén leléptünk az urammal. Menet közben leadtuk a gyerekeket a nagyszülőknél, s munka ürügyén három napra otthagytuk őket. Egy cseppet sem dolgoztunk, de nem akartuk a szívüket megfájdítani. Messze mentünk, Borcsa a másfél órás autóút felét is végigzokogja, nemhogy egy kétszer hétórás utat.
Mire megérkeztünk, Borcsa maszatosra zokogta magát amiatt, hogy csak kettőt alszanak itt. A nagyszülők izgatottan, ajándékokkal felszerelkezve várták a gyereksereget. Megünnepelték Péter szülinapját. Volt fagyi, fánk, kisvonatozás, rendkívüli autókázás a vásárban. Tata helyett Mama vezetett. Neki is csattantak mindenkinek. “Anya, alig vártam, hogy kiszálljunk!” – számolt be a leány.
Szép hétvége volt.
Hozzászólások