Még a tél végén könnyelműen igent mondtunk egy utazásra. S milyen jól tettük! Ha azon agyalunk, hogy mi lesz a gyerekekkel, mialatt mi kettesben tekergünk, biztos itthon maradunk. Merthogy iskola van, s nem olyan könnyű bejutni nélkülünk a városba.
Mire indulni kellett, minden le volt szervezve. Első nap és éjszaka kiszállás keresztanyánál. Második naptól Piri mamáék gardírozzák őket. Mindenkinek mindent meghagyogattunk, többször is: ki hol, hánykor milyen ruhában, furulyával vagy anélkül kell megjelenjen. Mikor kell érte menni.
Tiszta fölöslegesen rágcsáltuk a körmeinket. Itthon minden működött nélkülünk. Még jobban, mint velünk. Finomakat ettek, játszótereztek, fagyiztak, háziztak. Mama nagyokat főzött, tata helyrepattintott a ház körül mindent, amit lehetett.
Kisimult arccal érkeztünk haza.
Hozzászólások