A délutánt hármasban töltöttük. Kiabálás nélkül lemenedzseltem a palotaforradalmakat, feloszlattam a verekedéseket, eleresztettem a fülem mellett a pofonkérő megjegyzéseket. Sokat mosolyogtam, viccelődtem, s nyugodt hangnemben oldottam konfliktust. Na jó, vacsora közben felpattantam az asztaltól, s elrohantam hajat mosni. Mire befejeztem, kellően helyreállt a lelkiállapotom, s a gyerekek is az utolsó morzsákat csipegették.
Péter segített teregetni, főzni. Borcsa aranyszőrű csikót rajzolt nekem. Társasoztunk. Mesét olvastam.
Este a gyerekszobából békés beszélgetés hallatszott ki. Meghallgatták egymást, nem dorongolták le a másikat. Végül Borcsi átcihelődött Péterhez, úgy döntöttek, együtt alszanak. Bevallhatom, a lámpaoltás utáni percek általában nem így telnek, az éj leple alatt folytatódik a napközbeni marakodás (Anyaaaaaa, Péter mocorog/köhög/szuszog! Apaaaaaaaa, Borcsa beszél! Nem hagy aludni! stb.).
Tegnap legyőztem magam. A bennem tomboló fáradt anyaoroszlánt. Újra és újra. Meglett a gyümölcse.
Hozzászólások