Minden reggel 7 óra magasságában önbizalom erősítő tréning zajlik szerény hajlékunkban, melynek módja a következő: munkaruhába öltözve elkezdem ébresztgetni a gyerekeket. Borcsának kipattan a szeme, s azonnal kezdi: anya szép, szép ruha, szép blúz, szép szoknya, Sziszianya szép. És mosolyog hozzá szélesen. Következő mondat: Borcsának is vesz ilyent? 😀 Vagy: Mikor anyának kicsi lesz, a Borcsáé lesz, nem Péteré, a Borcsáé. Péternek apa ad 😀
Ui. Gyerekruháink többségét örököltük. Ritkán vásárolunk. Borcsa minden ruhadarabra megkérdezi: Ezt kitől kapta Borcsa? Egyik alkalommal közölte a nagyanyjával, hogy majd ha mamának kicsi lesz a nyaklánca és a fülbevalója, akkor elörökli 🙂 Ugyanezzel a logikával vezette le, hogy biztos én édesanyámtól öröklöm a ruháimat, Borcsa pedig tőlem. 🙂