Nyolcadik házassági évfordulónk megünneplését gyerekbarátra terveztük: délután közösen pancsolunk egy kedves panzió medencéjében, majd fagyitortába torkollik a nap. A terv leginkább a gyerekek náthája miatt ment füstbe. Nem halasztottunk. Apa sütött palacsintát, s beizzítottuk az esküvős videót. A gyerekek még soha nem látták. El voltak ájulva.
– Anya, ez te vagy! – csillant fel a szeme Borcsinak. – Péter és Borcsa hol vannak?
– Még nem voltatok megszületve.
– Anya hasában voltunk, ketten fértünk el benne – igazította helyre a dolgokat Péter.
Csodálkozva nézték a szakállnélküli fess, fiatal apjukat, királylánynak öltözött anyjukat, számba vették ki kivel táncol, örömmel fedezték fel az ismerősöket. Mi pedig akaratlanul is számot vetettünk: 8 év alatt hányan mentek el közülünk, hány gyerek született, s kik élik külön azóta az életüket.
Hozzászólások