Péter fürdik, Borcsi alszik. Apa Péterrel morgolódik: “Ne állj fel, fiam, elesel. Kiveszlek, ha még egyszer felállsz. Mosd meg jól a lábadat!” A gyerekszappanunk fél napot ázott a vízben Péter jóvoltából. Apa találta meg. Kitette száradni, Péter is ráakadt, s jól szétmorzsálta. Csupa fehér volt a keze. Igazából nem erről akartam írni. Hanem arról, hogy két hetet nyaraltunk a szüleimnél. Két gyerekre majdnem négy felnőtt jutott, ami optimális felállítás az itthoni viszonyokhoz képest. Tiszta egyedül elmentem az üzletbe, többször is. Templomban is voltam (igaz Borcsi otthon nagyon hiányolt, de ez a templomig nem hallatszott el). Barátnőztem, s minden. Szóval csupa ritkaságok.
Egy hete rázódunk vissza az itthoni életbe. Borcsi forgolódik, sokat kacag, gagyog, Péter néha megszeretgeti. Homokozunk, sokat vagyunk kint, néha teljesen eredménytelenül osztjuk az észt Péternek. Lepereg róla minden intelem. Lassan a csokinyuszikat is újrahasznosítjuk süti formájában, vendég is jut minden második napra. Megvagyunk. 🙂
Hozzászólások