A balatoni nyaralás fáradalmait a gyerekek a nagyszülőknél pihenték ki. Fára másztak, szaporán szedték a lábukat felfelé a kétágú létrán, felzabálták a kert gyümölcseit, lógándoztak az almafa ágán, talicskáztatták magukat, Borcsa megevett egy szem szedret, fagyiztak a városban, főztek Piri mamával, tésztát sütöttek, kergetőztek a paradicsomosban, gilisztát ástak, vendéget fogadtak, s örültek az arra látogató nagynéninek és nagybácsinak. Péter Kálmánt pécézte ki, vele ment fogat mosni, mellette ült az asztalnál, vele rajzolt és legózott. Borcsa ugyanezt csinálta Enikővel.
A bő egy hét alatt begyűjtött tudományt, a felhalmozódott plusz dekákat hétvégén örömmel mutatták be. Péntek délre érkeztünk Magdi mamáékkal, volt nagy örömködés, hirtelen azt sem tudtuk, ki kinek a nyakába ugorjon.
Az előszürettel egybekötött Nagy Boldog Családi Kör egy álló napot tartott. Másnap hazaindultunk, hogy közel egy hónap távollét után a gyerekek a saját ágyukban is aludjanak. Pont egyet. Másnap délután Csík felé vették az irányt. Verekedés nélkül, számtalan szendvicset felzabálva, folyamatosan diskurálgatva boldogan vonatoztak, amíg meg nem érkeztek. Öt nap múlva találkozunk.
Hozzászólások