Nyár

A gyerekeket Zilahon szedtük össze egy péntek estefelé. Szépruhában, izgatottan, tízórais zacskót szorongatva toporogtak a kapuban. Az élménybeszámolót Budapestig hallgattuk. Témába kerültünk a nagyszülőkkel töltött hétköznapokkal, a híradóban látott balesetekkel és három filmsorozat tartalmával. Borcsa csak azt fájlalta, hogy mikor a csontvázat mutatták volna, Mama elkapcsolt.
Egy röpke éjszakai pihenés után karavánba rendeződve elindultunk a tengerpartra. 14 gyerek, 13 felnőtt. A hét gyorsan elrepült. A gyerekek kitűnően elvoltak egymással. Kiolvastam egy könyvet, s a hasam is barnult nemcsak a hátam, ahogy ez kisgyermekes anyákkal történni szokott. E nagy lazulásnak köszönhető, hogy nem figyeltünk eléggé Péterre, aki túlságosan elmerült a mókában ahhoz, hogy észrevegye szomjúságát. Talán emiatt ugrott fel a láza irtó magasra. Két napig kúráltuk gyógyszerrel, úszómedencével, hidegzuhannyal és sok folyadékkal.

Kempingünk csúcshelye az ugrálótoronnyal felszerelt medence volt. A gyerekek egyre fennebb merészkedtek, s végül apa is ugrott velük. A tenger meleg volt és sós. A fagyi kimondhatatlanul finom. A kosárpálya eső után csúszós (a fiú kétszer vágódott el). A reggelek álmosak, az esték hosszúak. A golfozás fel lett fedezve. Billy bácsi tábori ágya fel lett avatva (a fiú aludt rajta, mikor kihálóban volt a lányoknál). Kisvárosokban barangoltunk, kastélyokat látogattunk, a rinyálást fagyival csitítottuk.

Hazafele Balaton, barkácsolás, meleg víz és hideg szél. Tihany.

Nyolc nap elmúltával egy végtelenül hosszúnak tűnő utazás után tértünk vissza a való világba. A kutya a nyakunkba borult, a macska dorombolt, a bárányok hallgattak.